Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - Kozák, Ján: A fehér mén

fiatalosnak tűnt. Valamikor Leningrádban, ahonnan az iskolapadból egyenesen ide ke­rült, tornázott. Meg is látszott rajta. Akkoriban, amikor két hónapig együtt élt itt huszonöt fiatalember és leány, hárman is futottak utána. Noha Burovnak már felesége és egy fia is volt, Mását ő szerezte meg. Mása — emlékszik — pár nap alatt lebarnult, s kockás ingében, feltúrt ingujjban, testhez álló nadrágjában, gumicsizmásán valóban nagyon helyes volt. Csak úgy duzzadt az erőtől. — Igen, még most is jó alakja van — gondolta ismét Burov. — Társaság­ban akár büszkélkedhetnék is vele. Az asszony észrevette, hogy Szása figyeli, s a férfira mosolyodon. — Nem kérsz egy cigarettát? — Majd később, Szása — felelte. — Ha kitisztítom Vaszilijnak ezt a remek puskát. — Tekintete az öregre siklott, a szeme huncutul felvillant. Ma kitűnően érezte magát, pedig alaposan elfáradt. Egész délelőtt a szomszédos tó sűrűn benőtt partján gázolt és rejtőzködött; ma rándultak ki oda először. Szása egy kis ladikban kievezett a tóra. Óvatosan és zajtalanul szelte át az öblöket, az evező a kezében, puskája a könnyű, nyírfakéregből készített ladik elülső kereszt- gerendáján. Fölriasztotta a kacsasereget, majd összeszedte a rucákat, melyeket Mása puffantott le, amint elhúztak a leshelye fölött. Dél körül a nap kellemesen sütött, s Mása egy borókák és nyírfa csemeték benőtte öblöcske partján pihengetett. Lövést hallott, s a hangból úgy ítélte, hogy Szása messzire sodródott. A tó sima és vakítóan tiszta felszíne csábítóan ragyogott a nőre. Megfiirdött. A víz hideg volt, mint a jég. Mása erőteljes mozdulatokkal és csapkodással melegítette magát, s amikor egy pilla­nat múlva derékig állt a vízben, a bőre szinte égett. Előrehajolt, s tisztán látta magát a tóban, akár egy tükörben. A bőrén, amely rózsaszínűre vált, lassacskán folydogáltak a válláról és melléről alágördülő vízcseppek. Körülötte minden tiszta, szűziesen tiszta és érintetlen. Mása gondtalannak és fiatalnak, csaknem boldognak érezte magát. Visz- szatérőben volt az önbizalma. Hozzájárult ehhez az is, hogy — míg Szásával visszafelé igyekeztek a jurtához — a parton egy félig nedves iszaohordalékból kiálló sima, hajlott valamire lépett. S amint az megmozdult, Mása észrevette, hogy nem fa, hanem egy korhadozó mammutagyar csonkja. Utánahajolt, s a hordalékban közben egy megőrződött mammutfogra akadt Noha ez is korhadozott, még őrizte a szilárdságát; törzséből előmeredtek a gyökerek. Ünnepélyesen, szinte diadalmasan vonultak haza a lelettel, s a jurta bejárata mellett álló szárnyépület tetejére tették az ott heverő többi agyar- és csontmaradvány közé Noha ez a vidék minden valószínűség szerint bővelkedett a rég kihalt, hatalmas álla­tok maradványaiban, Mását egészen elrémítette, hogy egy olyan fogra akadt, amely lyel pár ezer éve egy mammut ropogtatta a növényzetet. Szörnyűnek találta. — Nem kellene megünnepelnünk Mása mai sikereit valami itókával? — kérdezt- Burov. Bőséges tisztaszesz-, vodka- és konyakkészletet hoztak magukkal. — Hát... — mondta Vaszilij. — Azt csakugyan illene. Burov eltűnt a jurtában, s kisvártatva egy' üveg grúz konyakkal és poharakka tért meg. — Gyönyörű egy vidék — jegyezte meg Mása, és a férje felé fordult. — Mit csiná­lunk holnap? — Kiruccanhatnánk két-három napra az Iramszarvas-tóhoz — ajánlotta Burov, miu­tán felhajtották az italt. — Szívesen puskavégre kapnék egy iramszarvast. Ha jói emlékszem, valamikor azon a tájon tartózkodtak. — Ma már csak hébe-hóba bukkannak föl — mondta Vaszilij. — A rejtekeiket, aho: legelészni szoktak, két éve csaknem teljesen fölfalta a tűz. Nagy tűzvész pusztított arra. A tundra jó része egész a tóig leégett. — így. A kiruccanásról hát lecsúsztunk. Tudna ajánlani valami mást? Vannak itt valahol a közelben iramszarvasok? — kérdezte Burov kedveszegetten. — Ez a legszívesebben csak ölne, meg ölne — jegyezte meg a felesége. — A véré­ben a vadászszenvedély; már előre örült a szarvasnak. — Reggel utánanézhetünk, ho’i tanyáznak — bólintott Vaszilij. — Tegnao láttam nyomokat itt a közelben. Remény, az mindig van. Tavaly még három jegesmedve is felbukkant itt. Száraz év járt, fönt a tenger mellett állandóan pusztított a tűz. A ru­

Next

/
Oldalképek
Tartalom