Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - Tolvaj Bertalan: Emil Boleslav Lukáč üzenetei

Adyn és nemzedékén kívül Lukáč további nagy szerelme, akit ugyancsak szívesen tolmácsol, Petőfi. 1951-ben — még kényszerhallgatása idején — jelent meg Az apostol fordítása; ennek második, javított kiadását a költő születésének 150. évfordulójára készítette elő.

A könyv végén Lukáč tanulmányt közöl Petőfi Sándor életéről és művéről. Az első részben a gyökeresen megváltozott közép-európai összefüggésekben, a „szocializmus fényénél” vizsgálja életművét és mai hatását, a negyedikben pedig magát Az apostolt elemzi. Szlovák író tőle szebben és a lényeget látóbban még nem fogalmazta meg Petőfi életművének jelentőségét: „Aké to dokonalé, všestranné dielo! Mnohonásobný lesk života! Od precíznej ponášky ľudového popevku po veľké kompozície, od ľúbostného špotu po výkriky nadšenca, od prostého realistického zrenia po vizionárske tranzy, od pocitu osamelosti a beznádeje ku kolektív nemu patriotizmu, od tuláctva k rodine, od rodiny k vlasti, od vlasti k protityranskej slobode sveta, od slobody k spoločnosti sociálne lepšie usporiadanej. Všetky momenty, všetky formy, všetky myšlienky sú už tam v jeho diele. Nie je mŕtve, je stále živé. Petőfi žije!”9

Komplexabb tájékoztatás végett fölsorolom Lukáč eddigi magyar próza- és drámafordításait is: Wass Albert: Farkasverem, Zilahy Lajos: A lélek kialszik (1937), Krúdy Gyula: A podolini kísértet (1941), Sándor Kálmán: Szégyenfa (1950), Gergely Sándor: Farkasok (1951), Heltai Jenő: Néma levente (1957).

Lukáč érdeklődéssel követi a jelenkori csehszlovákiai magyar költészetet is. Az 1968-ban megjelent Most cez Dunaj (Híd a Dunán) című antológiába is fordított öt verset.

A megértés és tisztelet vezérelt néhány hazai kortárs költőt is egymás verseinek kölcsönös fordítására: Lukáč fordította Győry Dezsőt és Vozárit, ők pedig Lukáčot. (Lásd az Oda az utolsóhoz és elsőhöz című válogatást.) Róluk vallja Lukáč: „Hozzám mindenképpen, szinte sorsszerűén közel állnak ... Költészetük — akárcsak az én munkásságom — ugyanazt a krédót vallja, s ugyanazt a költői és emberi elkötelezettséget hirdeti.” Ha nem tudnánk, hogy Győry verse, elfogadnánk a Lukáčénak, annyira rokon sors és hang csendül belőle:

Mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém.

*

(Ja všetkým želám to, čo jednému, veď výhra naša je tu spoločná.

O všetky národy mám obavy, bo o môj vlastný je tá najväčšia.)

Lukáč a francia irodalomból is sokat fordított. Legjelentősebb francia vállalkozásai: válogatás Victor Hugo költészetéből (Génius orlom je, 1967), valamint a Kvapky z perlete (Gyöngyházcseppek) címmel, 1968-ban megjelent gazdag válogatás a francia költészetből, amelynek anyaga Villontól Valéryig terjed. Ezzel függ össze az a francia állami kitüntetés, amelyet Paul Claudel születésének 100. évfordulója alkalmából vett át a költő, Párizsban.

Vegyes fordításgyűjteménye a Záhrada útechy (A vigasztalás kertje, 1949), amelyben magyar és francia költőkön kívül olyan németek is szerepelnek, mint Goethe és Heine. Misszió ez Emil Boleslav Lukáč részéről, amelyet 6 maga szlovák—magyar vi9 „Milyen tökéletes és sokoldalú életmű! Az élet megsokszorozott csillogása. A népdalra hasonlító daraboktól egészen a nagy kompozíciókig, a szerelmi epekedéstől a lelkes indulatszavakig, az egyszerű realista megfigyeléstől a látomás önkívületéig, a magány és a reménytelenség érzetétől a közösség patriotizmuséig, a csavargástól a családig, a családtól a hazáig, a hazától a zsarnokság-mentes világszabadságig, a szabadságtól a szociálisan kedvezőbben berendezett társadalomig. Minden mozzanat, forma, gondolat benn foglaltatik művében. Nemhógy halott — örökké él. Petőfi él!”