Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - Tolvaj Bertalan: Emil Boleslav Lukáč üzenetei
vývinu u Lukáča mnoho je každým smerom. Pritom umiestfovať seba a slovenský život vôbec vždy akosi na duchovnej mape Európy je jeho uvedomelým inštinktom.”7 III ,,A Duna vallomása” A nagy üzenetváltásban közölt Szilárd pillérek című interjúban Lukáč egyebek között arról nyilatkozik, hogy készül (azóta már nyomdába is került) a magyar költészet reprezentatív antológiája, amelynek Ady-vers — A Duna vallomása — a címadója. „Műfordítói tevékenységem egyik alapvető jelentőségű munkájának tartom. Műfordítói életművemnek is mondhatnám... A Duna vallomása terjedelmes kötetnek ígérkezik. A legrégibb költészettől kezdve ... a kortárs költők alkotásait is magába foglalja.” Kérdezhetnénk: miért éppen ez az Ady-vers a címadója az antológiának, hiszen a költő imigyen fogja vallatóra a vén Dunát: Mindig ilyen bal volt itt a világ? Eredendő bűn, lanyha vétek, Hideglelés, vergődés, könny, aszály? A Duna-parton sose éltek Boldog, erős, kacagó népek? A Duna pedig így válaszol: „Igaz az átok. Mióta ő zúgva kivágott, / Boldog népet itt sose látott.” Lukáč a magyar költészet gyöngyszemeinek kiválogatásával és kötetbe gyűjtésével nyilván éppen a Duna baljóslatú hangját akarja cáfolni, s a költészet erejével hozzájárulni, hogy a Duna-táj ne legyen többé „bús villámhárító” s „fél emberek, fél-nemze- tecskék számára készült szégyen-kaloda.” Mi szerint választja meg E. B. Lukáč a fordítandó műveket, költeményeket? „Azt fordítom, ami nekem tetszik, ami megfog és magával ragad” — mondja a már idézett interjúban. Ugyanezt az elvet a Záhrada útechy (A vigasztalás kertje) című nagy fordításgyűjteményében így olvashatjuk: „Vyberal som to, čo sa ma dotklo, tak ako kvety — na prechádzke,”8 Ezt a szempontot követve: irodalmi sétái közben milyen virágok után nyúlt eddig a költő, mi tetszett neki legjobban a világirodalomból? Mindenekelőtt Ady. „Igazán ifjú koromtól fordítok, elsősorban Adyt. Már 1921—1922- ben megjelent mutatványként néhány Ady-fordításom a szlovák sajtóban.” Ez az érdeklődése Ady iránt azóta sem csökkent. 1933-ban Ady a dekadencia (Ady és a dekadencia) címen doktori értekezést írt, amelyben határozottan megvédi a költőt a dekadencia vádjától, mondván: „Ady költészete a forróngó élet szakadatlan magasz- talása... Ez a végtelen életszeretet Ady költészetének lényege, és kizárja a dekadencia minden lehetőségét." 1941-ben, tehát a szlovák állam idején, újra Adyt veszi elő, s huszonnégy költeményét lefordítva megjelenteti V mladých srdciach (Ifjú szívekben) című kötetét, az első szlovák nyelvű Ady-válogatást. Rá két évre, 1943-ben Na brehu čiernych vôd (Sötét vizek partján) című antológiájában a modern magyar líra tizenhat képviselője között ismét ott szerepel Ady. (A fordítások nagy része szintén E. B. Lukáč munkája.) Lukáč úttörő tevékenységének egy része azokra az évekre esik, amikor olyanokkal szemben kellett az ügyet védenie, mint Šaňo Mach, a Hlinka-gárda főparancsnoka, a Tiso-kormány belügyminisztere volt. Abban a légkörben Lukáčék kiállása Ady és a modern magyar irodalom mellett nagyszerű és bátor tettnek ^számított. I „Lukáfi fejlődése minden irányban lehetséges. Emellett tudatosított ösztöneivel berajzolja önmaga és az általánosságban vett szlovák élet helyét Európának valamiféle szellemi térképére.” 8 „Ahhoz nyúltam, ami megérintett, mint a virágok séta közben."
