Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Vígh Károly: Dr. Herz Sándor születésének centenáriuma

ségvetés vitájában 1926. december 10-én elhangzottt beszédében is számos losonci adatot találhatunk. A költségvetésről megállapítja, hogy hűen tükrözi a koalíció és kormánya reakciós, népellenes jellegét, azét a kormányét, amely megdrágította az összes fontos közszükségleti cikket. Éles szavakkal bírálja a Szlovenszkó és Kárpátalja népét sújtó gyarmatosító politikát. Ennek bizonyítására megemlíti: „A csehszlovák köztársaság fennállása óta Szlovenszkón több mint 300 nagyüzem szüntette be működését, a meglevők pedig erősen redukált ütemmel dolgoznak. A munkások tízezrei munkanélküliekké, keresetnélküliekké váltak...” A továbbiakban állításának bizonyítására a losonci gyáripar helyzetét ecseteli:

„A textilipar majdnem teljesen tönkrement, a gácsi posztógyár készül gépeit átvinni Magyarországra, a losoncapátfalusl posztógyár, amely 500 munkást foglalkoztatott, ma alig 200 munkást dolgoztat és gépeinek egy részét leszereli... A losonci gépgyár, amely rendes időben 800—1000 munkást foglalkoztatott, szintén beszüntette üzemét mengrendelés hiányában...” És mint ismeretes: a két nagyhírű zománcedénygyár is a likvidálás sorsára jutott.

Külpolitikai kérdésekről szólva, 1927 tavaszán rátért a Szántó—Vági perre, 53 magyar forradalmár ügyére, akik éppen akkor álltak az ellenforradalmi rendszer bírósága előtt. „Felhasználom az alkalmat — emelte fel a hangját — hogy erről a helyről fejezzem ki a csehszlovákiai dolgozók szolidaritását és nagyrabecsülését a magyar burzsoázia ellen hősies harcot folytató magyarországi dolgozókkal és felhasználom az alkalmat, hogy a csehszlovákiai dolgozók tiltakozását, felháborodását és megvetését fejezzem ki... ”

Parlamenti beszédeiben nem kíméli a csehszlovák burzsoáziát sem. A hatósági terror ellen emel szót 1929. április 24-i beszédében, amikor ismerteti a szenátus előtt a beregszászi és beregvidéki szőlőmunkások 4 hétig tartó hősies sztrájkját. Elmondja: csendőri fedezettel ruszin sztrájktörőket hoztak a magyar falvakba, hogy letörjék a sztrájkot. Mégis sikerült 10 %-os béremelést kiharcolni.

Herz doktor nemcsak szószólója volt az agrárproletariátus harcainak, hanem — mint az Ipoly-vldéken — nem egyszer ő maga állt egy-egy sztrájkmozgalom élére. Ez történt 1929 tavaszán is a nyitrai kerületben. Ugyanis a pozsonyi Krajinský úrad (Országos Hivatal) elnöksége 1929. május 13-án azt telefonálta a belügyminisztériumnak, hogy 8 kommunista képviselő érkezett Prágából a nyitrai kerületbe, akiknek feladata a sztrájk megszervezése. A Krajinský úrad május 16-i jelentéséből megtudjuk, hogy a kommunista funkcionáriusok, de „különösen Herz kommunista szenátor Losoncról” erősen agitálnak. Ennek következtében a losonci szenátort kitiltották az Ipolysági kerületből, ahol szintén sztrájkot szervezett.

Herz Sándor szenátori évei alatt mélységesen komolyan vette választópolgárainak bizalmát és pártmunkájának szerves részévé tette szenátori tevékenységét. Példamutató munkastílust valósított meg azáltal, hogy szenátori tevékenysége során — a parlamentben és a parlamenten kívül — megteremtette a szavak és tettek egységét. A marxiz- mus-leninizmus elvei alapján álló megnyilatkozásai a szenátusban, a munkások és parasztok között végzett forradalmi cselekvésből következtek. Soha nem volt demagóg, mint a burzsoá ellenzék tagjai. Bírálata, kijelentései mögött megbízható adatok, tények sokasodtak, a polgári társadalom — az adott időszakban —, a kapitalizmus ideiglenes stabilizációjának ellentmondásai szolgáltatták a történelmi hátteret.

Az a fáradhatatlan forradalmi lobogás, ami Herz doktor sokoldalú tevékenységét jellemezte, megakadályozta őt abban, hogy időnként kikapcsolódjék a megfeszített munkából és a jól megérdemelt pihenés örömeit élvezze. Éppen ezért, amikor 1929-ben a CSKP kéthónapos tanulmányútra Moszkvába küldte, Herz doktor nagy örömmel kereste fel a kommunista vllágmozgalom fővárosát, hogy közvetlen tapasztalatokat és élményeket szerezzen a szocializmus vílágtörténeti jelentségű építéséről. Ekkor már Herz Sándor és a losonci mozgalom nem volt ismeretlen a moszkvai elvtársak előtt, mert 1927 novemberében Herz doktor vette át a CSKP Központi Bizottságától a moszkvai Dinamó gyár ajándékzászlaját, amelyet az üzem a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 10. évfordulója alkalmából ajándékozott a losonci munkásoknak, Csehszlovákia „második Kladnójának”, ahogy a kísérőlevélben állt. Ez a zászló volt a losonci kommunista munkások legnagyobb büszkesége, amely alatt azután az 1938-i