Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Jegyzetek egy dokumentumkötet margójára a 30. évfordulón
orientáció is lett volna.) Talán hasznos lett volna a Czartoryski-féle emigrációról Kovács Endrétől is kérni dolgozatot. Zdenék Konečný és František Mainus a második világháború végén Csehszlovákia felszabadításában közreműködő román hadseregről írnak. Azon cikkek közül, amelyek inkább a szakemberek figyelmét fogják fölkelteni, három került ki magyar szerző kezéből (Székely György, Fried István és Perényi József). Egy osztrák történész (Richard G. Plaschka) kettős életrajza F. Grafe- nauerről és Sarkotió tábornokról a ka- rinthiai népszavazással és az I. világháborúval van összefüggésben. Még Macedón vonatkozású is akad, amit azért érdemes kiemelni, mert Macedónia történelmét és földrajzát alig ismerjük. Fogarassy László Jegyzetek egy dokumentumkötet margójára — a 30. évfordulón (Slovenské národné povstanie — dokumenty. Összeállította Vilém Prečan, Vydavateľstvo politickej literatúry, Bratislava 1965, 1220 lap + fényképmellékletek.) Augusztus 29-én ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésének harmincadik évfordulóját. A népfrontalapon évek óta folyó szervezkedésnek, a kommunisták primus inter pares jellegű közreműködésével előkészített forradalmi fordulatnak az adta meg a döntő lökést, hogy Hitlerék a közép-szlovákiai partizánmozgalmak letörésére csapatokat küldtek az akkori szlovák állam területére. Mintegy 60.000 szlovák katona és 17.000 partizán két hónapon keresztül hat-hét német hadosztályt kötött le egészen Besztercebánya elestéig, és még azután is élénk partizántevékenység folyt egészen addig, amíg a Vörös Hadsereg a Kárpát-medence birtokába jutván eljutott az Alpesekbe és a Cseh-Morva Medencébe. Hogy a szlovák és cseh partizánok szovjet segítség mellett nemcsak francia, lengyel, bolgár, hanem magyar és német résztvevők támogatását is élvezték, azon nincs mit csodálkozni: 1919 hagyományaihoz híven, a nemzetközi proletárszolidaritás jegyében ajánlották föl fegyveres támogatásukat. (Lásd bővebben: J. Doležal—J. Hrozien- čík: Medzinárodná solidarita v Slovenskom národnom povstaní, Bratislava, Osveta 1959, 278 1.) A szlovák nemzeti felkelésnek bőséges irodalma van, bár az ötvenes években megjelent kiadványokat kellő kritikával kell kezelni. Volt egy időszak, amikor egyes történelmi szereplőkről nem lehetett írni és ők maguk sem írhattak. Például Dr. Gustáv Husák csak 1964-ben tehette közzé a „Svedectvo o Slovenskom národnom povstaní” című emlékezését, amely később magyar fordításban is megjelent. A felkelés előzményeinek ismeretéhez tudnunk kell, hogy a Hlinka-féle szlovák néppárt kezdetben az olasz popolarikhoz állott közel és eredetileg sem volt teljesen homogén. A szélsőjobboldali németbarát, antiszemita és hungarofob irányzat vezető személyiségei csak 1938 tavaszán ragadták teljesen kezükbe a párt irányítását és indították el a totális fasizmus felé vezető úton. Hatalomra kerülve nemcsak a marxista pártok, de egykori szövetségesük, a Rázus-féle szlovák nemzeti párt legális létezési lehetőségét is megakadályozták. De 1944 augusztusában a helyzet már az volt, hogy a Tuka-kor- mány nemcsak az illegalitásba kénysze- rített munkás- és polgári pártok híveire, de a Hlinka-párt eredeti szavazóinak egy tekintélyes töredékére sem számíthatott. A felkelés kitörése idején Nyugat- és Kelet-Szlovákiát a német csapatok gyorsan megszállottak, a szlovák helyőrségeket lefegyverezték, a még megmaradt, kivételezett zsidókat pedig német koncentrációs táborokba hurcolták. Közép-Szlo- váklában, kb. 15.000 négyzetkilométernyi területen azonban a Szlovák Nemzeti Tanács vette át a hatalmat, kihirdetve a Csehszlovák Köztársaság helyreállítását és elhatározva, hogy védekezni fog a Vörös Hadsereg beérkeztéig. Mivel a mozgalommal szemben az akkori magyar kormány semleges maradt, a déli határvonalon nyugalom honolt. Csak Szála- siék hatalomrajutása után, 1944. október 19-én, kezdtek a német csapatok magyar területről is Közép-Szlovákiába hatolni. A felkelés sorsa ekkor nyolc nap alatt eldőlt, de a németek sikere is pyrrhusi
