Irodalmi Szemle, 1974

1974/9 - Zalabai Zsigmond: „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni”

Lappantyú, Szökőkút című verseivel ugyanez -a helyzet. A példákat szaporíthatnánk, de inkább lássuk a végkövetkeztetést: a nem-célirányos műalkotások jó része a versjelentés ambivalens jellegéből következően zavartalanul kommunikál mind a felnőtt-, mind a gyermek-befogadó felé. A kommunikációs modell12 tehát így vázolható:

MŰ FB + GYB

Hozhatunk példát a dolog ellenkezőjére is. A gyermekeknek szánt, célirányos mű (CM) élményt válthat ki a felnőttek tudatában is, természetesen más tudattartalmakat mozgatva meg, mint a gyermek-befogadóban. Vizsgáljuk ebből a szempontból Weöres Sándor Buba éneke című versét.

Ö ha cinke volnék,

Otra kelnék,

Hömpölygő sugárban Énekelnék —

Minden este Morzsára, búzára Visszaszállnék Anyám ablakára.

Ö ha csillag volnék Kerek égen,

Csorogra a földre Sárga fényem —

Jaj, de onnan Vissza sose járnék,

Anyám nélkül Mindig sirdogálnék.

Lehetetlen nem észrevenni ebben a költeményben a gyermeki naivitásra ráépülő többletet. Az egyszerűség mögött az ember fölfedezi a végest és végtelent (föld — világűr); a „hömpölgyő sugár” — „sárga fény” (a „sirdogálnék” ige szerint könny!), az „énekelnék" — „sirdogálnék”, ia „visszaszállnék” — „vissza sose járnék” ellentétpárok kontrasztjából az űr hideg és idegen fensége s a földi élet otthonosságának, az „itt élni jó” meggyőződésnek a hangulata árad. A cinkével együtt a költő a világűrt is a látóterünkbe állítja — a gyermek az előbbit, a felnőtt az utóbbit veszi észre. Az ilyen jelentéstöbbletek eredményezhették aztán „a gyermekkorban kialakuló versízlés és versélvezet és a felnőtt-ízlés egységét.”'-*

Szükség van-e hát a célirányos gyermekköltészetre?

Az eddigiek azt bizonyítják, hogy nincs, lévén a felnőtt-líra jelentős része egyben gyermekvers is.

S most járjuk körül a kérdés másik oldalát.

A költészet témaválasztásának két nagy területe van. Az egyik: a metafizika; a másik: a valós élet. A mai élet tárgyait-dolgait, a városi életforma szürkeségében csak költőszemmel fölfedezhető színeket, a technika fantáziaszárnyaltató csodáit ki viszi közel a gyermekhez? A folklór ezt még nem vehette tudomásul, nem a klasszikus költészet sem. Föltérképezni a mai, az egykoriénál összehasonlíthatatlanul nagyobb ismeretanyaggal bíró „kis tudós” gyermek személyiségét, fölfedezni számára a hétköznapok mögött megbújó mesét és csodát, gyermeknyelven nevezni meg a mai világ dolgait — költőhöz méltó, izgalmas feladat. Itt kezdődnek a mai gyermekvers új tematikai lehetőségei. Mindez persze a stílusban valósul meg. E fölismerést tuda12 Kopál egy kommunikációs modelljének általunk módosított formája. I. m. 139. 1.

Lengyel Balázs megállapítását Kopál lélektani szempontjaival, az ember „antropológiai dimenziójáról“ s a „gyermek és felnőtt integritásáról“ szóló gondolatokkal egészíthetjük ki. I. m. 137. 1.