Irodalmi Szemle, 1974
1974/9 - Galán Géza: Petőfi vagyok
Az a szempár követ, nem tudok elfutni előle. — Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont bejorr. Nem engedem tovább szólni a költőt. Én mondom: — Süvölt a zivatar A jelhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad. — A farkasok dala! — vágja rá, s én folytatom: — Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk: Nincs egy bokor se’, hol Meghúzhatnák magunk. — Minden világos, minden egyszerű — szól ismét a költő. — Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kínoz kegyetlenül; — ezt én mondom. A költő lelkesedik. — S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Most már egy wagyok a költővel. — Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor ... De szabadok vagyunk! — kiáltjuk a dübörgő zenével, aztán csend. Egy ifjú lép a Pilvaxba. Sose felejtem el a pillanatot: „Uraim! Most jöttem hajóval Pozsonyból. Tegnap Bécsben kiütött a forradalom!.. .* Az erdődi vár fogadószobájának ajtaja, belülről. Mozdulatlanul állok. Szendrey hangját alig tompítja a nehéz faajtó. „Ki ez az ember?” A hangom: Szerelmes vagyok, pénzem nincs — ez biográfiám. Aztán megint Szendreyt hallani: .. egy éhenkórász komédiás... hallani sem akarok róla! És te is tűnj a szemem elől! . . Ajtócsapódás ott, ajtónyitás itt. Maga a „várúr” lép be. Szendrey Ignác nem nagyon- erőlködik, hogy leplezze felindultságát. Meglepődik, hogy én töröm meg a pillanatnyi csendet: — Márpedig én kijelentem, hogy nem jöttem kegyelmetekhez másért, minthogy megkérjem Juliska kezét! — Hát akkor kend pedig vegye tudomásul, hogy én a lányomat nem afféle firkász- embernek, nem holmi csavargó komédiásnak neveltem ... — Csak az a szerencséje, uram, hogy szülőatyja annak, akit szeretek, különben egy percig sem tűrném, hogy valaki így beszéljen velem! Tisztességembe senki... — Mit beszél maga tisztességről, amikor rendes foglalkozása sincs?! Miből akarná eltartani a lányomat? — Ha még eddig nem vette volna észre, költő vagyok! és Petőfi Sánor a nevem, uram! — Észrevettem! Pórias, aljas, durva lelkű, garabonciás, csavargó. Ezt olvashatni Petőfi Sándorról s híres verseiről... Mit szólhatok ezek után? — Jobban teszi, ha megkíméli házunkat látogatásaitól!
