Irodalmi Szemle, 1974

1974/9 - Kövesdi János: „ötórai tea” és egyéb különlegességek munkaszolgálatosoknak

ahogyan én azt elképzeltem. Engem egyenesen zavarba ejtett az az ellentét, ami a vádlott hanyag testtartása és az elnök komoly ünnepélyessége között feszült, miköz­ben az ítéletet olvasta: .. Kapuszta János vádlott bűnös az Nbr 11. § 5. pontjába ütköző háborús bűntettben, ezért az Nbr ___ pontja alapján kényszermunkára Ítéli, m elynek legrövidebb időtartamát 15 évben állapítja meg. Azonfelül az Nbr... pontja alapján 10 évi politikai jogvesztésre, mint mellékbüntetésre ítéli... A vádlott köteles az addig felmerült háromezer pengőt, valamint... bűnügyi költséget az államkincstár­nak megtéríteni.. Hogy mi volt ‘a bűne, azt kérdezi? Ha az emlékezetem nem csal, a 108. vagy a 109. munkásszázad keretlegénységének egyik altisztjeként, Kijev környékén, negyvenkettő­negyvenháromban Reich László nevű kisegítő munkást, aki szívbajban szenvedett, annyira összerugdosta, hogy belehalt. Aztán másokat, a nevükre már nem emlékszem, ájultra vent. Képzelje csak el, hogy maga hetek óta vérhasban vagy más veszedelmes betegségben szenved, és emiatt nem bír együtt haladni, lépést tartani a századával — lemarad, és akkor ahelyett, hogy várnának, míg egy kis erőt gyűjt vagy lábra segíte­nék — eszméletlenre verik a bikacsökkel. Utolérheti valaha is a századát? De tudja, fiatal barátom, engem nem is ez döbbentett meg azon a tárgyaláson, mert hiszen én az ilyesmit a saját szemmel tapasztaltam, hanem az, hogy... valahogy így hangzott: a bíróság a büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vette a vádlott rendkívül alacsony műveltségét és értelmi színvonalát... Mégpedig két okból. Egy­részt, hogy Horthyék efféle félállatokra bízták a munkaszolgálatosokat — akik nagy­részt haladó, tanult munkásokból és értelmiségiekből, a legműveltebb, magas értelmi színvonalú, tehát a legérzékenyebb lelkületű emberekből verbuválódtak — és teljes mértékben kiszolgáltatták nekik, másrészt azért, hogy a bíróság e pribék népség rendkívül alacsony műveltségét és értelmi színvonalát egyáltalán enyhítő körülmény­ként kezelte. Hogy miért háborított fel ez utóbbi? Mert van benne valami az egyházi humanizmusból: „Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Annyit ezeknek a lapos agyú sarlatánoknak is tudniuk kellett, mert ez olyasmi, mint megkülönböztetni a fehéret a feketétől. Többes számban beszélek róluk. Mert zömükben ilyenek voltak. Erre magam is szá­mos bizonyítékot szerezhettem kint a hadszíntéren, és ez derült ki a tárgyalótermek­ben is. Mert akkor őszön két hétig Budapesten maradtam, hogy Jelen lehessek a hábo­rús bűnösök perein. Engem természetesen a kerettagok fölötti ítélkezés érdekelt a leg­inkább, mert nekem ők jelentették az ellenséget, én ellenük vívtam — bár fegyvertele­nül — a második világháborút. Volt egy eset, amely nemcsak elképesztő kegyetlenségénél fogva ragadt meg em­lékezetemben, hanem azért is, mert igen hasonlított az egyik tábori élményemre. Az egyik munkásszázad parancsnoka „ötórai teákat” rendezett a legénységnek. Ez abból állt, hogy a munkából hazatért muszosokat felhívták egymás után a keret szobájába és ott agyba-főbe verték őket. Persze, megtiltották, hogy beszéljenek róla. Aki panaszkodott, annak újra részt kellett vennie a „teán”. Erről annak idején a Népbírósági Közlöny is írt. Talán még ennél is fantasztikusab volt „a tóparti látomás”, amelyben Másica hon­véd szakaszvezető részesítette a munkaszolgálatosokat. A helyszín: a keleti hadszíntér, időpont: negyvenkettő késő ősze. A munkatábor közelében mocsár terült el. A szakasz- vezető a muszosokat beúsztatta a mocsárba, ahol a tetejébe még bukfenceket is vette­tett velük. Amikor alaposan megúsztatta őket, és a muszosok a felismerhetetlenségig sárral megtapadva kimásztak, a végkimerülésig futtatták és közben korbáccsal és bo­tokkal ütlegelték őket. A munkát a legszigorúbban megkövetelték tőlük, anélkül, hogy rendes kosztat adtak volna nekik. Leves, kenyér, feketekávé. Feketekávé, kenyér, leves. Többnyire ez volt az étrend. Húst egyszer, legfeljebb kétszer kaptak egy héten. Ha viszont a muszosok az előírt munkateljesítményt nem érték el, azonnal kihallgatásra rendelték őket. A kihall­gatás gúzsbakötéssel vagy kikötéssel végződött. Maguk persze már aligha tudják, ml az a gúzsbakötés. Ugye, hogy nem? Komisz játék. Egyszer majd megmutathatom ma­gának, ha kíváncsi rá. Ez a Másica, a tanúk vallomása szerint, mestere volt a gúzsbakötésnek. A bíróságon meg kellett mutatnia, hogyan csinálta. Rendkívül ügyesen ment neki. A kikötéseket

Next

/
Oldalképek
Tartalom