Irodalmi Szemle, 1974

1974/8 - FIGYELŐ - -noé-: Peter Jaroš: Vallomások

szekötő törzseket osztottak be, akiknek jeladata a magyar parancsnokok ellen­őrzése, befolyásolása és az átállás meg­akadályozása volt" — olvashatjuk az er­ről szóló dokumentumban (250. 1.) Ez sem segített — az 1. magyar hadsereg 24. hadosztálya pl. átállt a szovjetek­hez, s hozzájárult a Prága felé vezető út szabaddá tételéhez. b) a Felkelés magyar harcosainak szá­ma — Pintér István szerint — „hozzá­vetőleges adatok szerint is 3—4 ezer’’ kö­rül mozog (252. 1.); c) a magyar partizánok „elsősorban szlovákiai magyarok” voltak (uo.) d) objektív történelmi tények, hűvös adatok szentesítik Fábry Zoltán szenve­délyes hitvallását, amely szerint „A szlovenszkói magyarság éltető, megtartó, igazoló eleme az antifasizmus volt.” (Vigyázó szemmel, 260. 1.) 3. „A VALÓSÁG NEHÉZ NYOMAIT KÖVETVE.” A történelmi tanulmányok mellett a kötet Harcosok emlékei című fejezeté­ben Alekszej Aszmolov, Kardos Éva, Kun Imre, Keleti Ferenc, Nógrádi Sándor és Fábry József memoárjait olvashatjuk. A Hősök, hőstettek ciklus legjobb ri­portjainak a stílusa már-már a szép­irodalomét súrolja; a történelmi okfej­tés, az adat- és tényközlés mellett elő­térbe kerül a megjelenítés, az ábrázolás. Sorsok, jellemek, pozitív és negatív em­beri tulajdonságok, bátorság, helytállás, szenvedés, tragikum, könny, vér és mo­soly — a harcok belső lélektani vetüle- te, tömény emberi valósága — kavarog előttünk. íme egy mozaik: karácsonykor —- géppisztoly- és puskatöltényekkel, ké­zigránátokkal feldíszített fenyőfácska mellett — „Az egyik szlovák fiú éjféli misét is tartott. Kár, hogy nem értettük szavait, mert szlovák bajtársaink igen­csak jól mulattak az ejtőernyőből ké­szült reverendában mókázó társukon." (65. 1.) Egy újabb filmkocka: az agyon­gyötört férjéhez induló Tóthnét berzétei asszonyok állítják meg az úton. „Ök már megjárták Rozsnyót. Hazafelé jöt­tek. Amikor észrevették Tóthtnét kosár­ral a karján, egymásra néztek: most mit tegyünk? Az egyik nénike szótlanul ka­ron fogta, elvette tőle a kosarat: — Mariska, ne menj már te Rozsnyó­ra. A szíved is megszakadna. A város főterén százesztendős geszte nyefa. Hogy össze nem rogysz szomorú terhed alatt. A hóhérok téged választot­tak bitófának.” (153—154. 1.) 4. A NAGY TÉMA. Ha igazak a tények [a magyarok s ezen belül is a szlovákiai magyarok je­lentős antifasiszta harca), ha igaz a Fábry-axióma, hogy nemzetiségünk „él­tető, megtartó, igazoló eleme az antifa­sizmus volt”, miért nincs ennek számot­tevő vetülete irodalmukban is? Egri Vik­tor néhány írása, Lovicsek Béla drámá­ja (Tűzvirág), Lányi Menyhért színműve (Magaslati levegő) és néhány vers — mindössze ennyit tudunk róla felmutatni. A korfordulók, a nagy társadalmi moz­gás, az eszmék harca mindig is von­zotta a prózát. Emberi sorsaival, meg­próbáltatásaival, eszmei-erkölcsi-lélek ta­ni hátterével a Felkelés mindenképpen „nagy téma”. Éljünk ezzel a lehetőség­gel, ha nem akarjuk, hogy a magyar partizán képét szlovák regényben — ott is csupán mellékszereplőként —, Jilem nický Krónikájában lássuk csak viszont.-bai Peter Jaroš: Vallomások „... az impresszionizmus óta minden képet első személyben festenek .. Nathalie Sarraute Igazat kell adnom azoknak az elmé­letíróknak, akik a próza átváltozása biz­tos jelének, a modern prózaírás megha­tározó jegyének tudják a cselekményes­ség, illetve az epikus történetek hiá nyát, mondván, hogy ezek helyébe az állapotok és helyzetek tanulmányozása lépett. Ha a Kastély írójának műveit, Joyce, Virginia Woolf és Proust regé­nyeit, vagy — időben közelebb álló pél­dákat sorolva — Camus és a francia „új regény” művelőinek írásait vesszük számításba, a fönti megállapítás minden­képpen helytálló. Érdemes elgondolkod­nunk az epika ilyetén pálfordulása fö­lött; vajon befolyásolta-e a film megje­lenése a prózaírást, s az epika eszköz­tárából, eldobált fegyvereiből mennyit használt fel a filmművészet; vonhatunk-e párhuzamot a festmény és a fotó, illet­ve a regény és a film közötti rokonság vagy villongás, ellenségeskedés között?

Next

/
Oldalképek
Tartalom