Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Darvas József (1912—1973)
Darvas József (1912—1973) Az utolsó interjút, melyet Darvas Józseffel, a magyarországi írószövetség elnökével 1973 októberének végén Bertha Bulcsú készített, és amely a jelenkor decemberi számában jelent meg, mi már csak az író halála után olvashattuk. Ebben a helyzetben az interjú néhány részének egészen félelmetes, megdöbbentő hatása volt. Egyrészt úgy tűnt, mintha a beszélgető Darvas — annak ellenére, hogy a terveiről is részletesen szólt — tudna arról, hogy az utolsó vallomását mondja magáról és koráról. Másrészt olyasmit is érezni lehetett, hogy a Darvast figyelve és meditálva hallgató riporter már a halott író arcát is látja és nézi: „Az arccal bajok vannak... a bőr redői alól átüt a több évtizedes fáradtság. S a ráncok, ahogy elsimulnak vagy elmélyülnek, mintha egy árokásó gép gurulna végig az arcán ... Milyen hát Darvas arca? Negyven százalék fáradtság, tíz százalék közöny, tíz százalék gyanakvás, húsz százalék kíváncsiság és húsz százalék teremteni, elmondani, elrendezni vágyás.” Most, amikor a nekrológgá vált interjúnak ezeket a sorait újraolvasom, arra gondolok, hogy Darvas József arcát az irodalmi köztudat egészen másnak fogja megőrizni, mint amilyennek a riporter azt testi valójában utoljára rögzítette. Nem fáradtnak és ernyedtnek, hanem fiatalosan akívnak és tettvágyat sugárzónak. Hogy miért, arra az interjúnekrológ szintén magyarázatot ad. Utolsó nyilatkozatában Darvas az író társadalmi elkötelezettségét, „korban való jelenlétét” hangsúlyozta, ami rá fellépésétől kezdve töretlenül jellemző volt. Arra a kérdésre, hogy hisz-e az irodalom társadalomformáló szerepében, így válaszolt: „Mélységesen hiszek benne. Régebben, fiatalabb koromban ez a hit, hogy úgy mondjam, még pregnánsabban élt bennem. A korban való jelenlét párosult azzal a hittel, reménységgel, hogy az itt és most az íráson keresztül és úgy érvényesülhet, hogy közvetlen hatást érhet el az ember. Ez a hit nem halványodott el bennem, de rájöttem, hogy a hatás áttételesebb, bonyolultabban érvényesülő. Ha igaz az, hogy a valóság felfedezése az irodalomnak a legfontosabb hajtóereje, akkor ez soha nem lehet öncélú. Ebben benne van a változtatás indítéka is.” Darvas József az orosházi szegényparasztság soraiból, nehéz szegénységből indult. Kétéves volt, amikor apját — a félig magyar, félig román bérest — elveszítette. A félárván maradt négy gyermeket a teljesen nincstelen fiatal anya nevelte. A sanyarú gyermekkort, a parasztproletár édesanya hősies életküzdelmét, a földhözragadt faluszéli szegénységet, a nélkülözések között eltöltött tanítóképzős éveket Darvas sohasem feledte el. Az írói munkát kezdettől társadalmi tettként és valóságfeltáró s valóságváltoz- tatő szándékkal, indulattal művelte. A munkásmozgalomban is aktív szerepet vállat, melyért börtönbüntetéseket szenvedett el és éveken át rendőri felügyelet alattt állott. írói tehetsége amelyre különösen Ady, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond hatott — korán kibontakozott. Huszonkét éves korában (1934-ben) egyszerre két regénye jelent meg: a Fekete kenyér, amelyet Móricz különösképpen szeretett és a Vlzkereszttől Szilveszterig, mely egy falusi szolgalegény életének egy esztendejét én-formában mutatja be. A felszabadulás előtt írt további regényei közül még kettő emelkedik ki: az Elindult szeptemberben, melyben saját diákéveit eleveníteti fel és a Máról-holnapra, melynek témáját Szakadék címen drámává is feldolgozta; a drámát — első sikeres kísérlete volt Darvasnak ebben a műfdjban — a budapesti Madách Színház mutatta be. A harmincas évek második felétől Darvas — amellett, hogy az illegális kommunista párt népfrontos irodalmi folyóiratának, a Gondolatnak a szerkesztésében is közreműködött — tagja volt a népi írók nagy jelentőségű mozgalmának, és két kitűnő szociográfiai művet alkotott (A legnagyobb magyar falu, Egy paraszt-család története). A népi mozgalomban ő képviselte a legradikálisabb baloldali álláspontot, és fellépett a „harmadik utas” koncepció, valamint a kimondottan jobboldali irányzatok ellen. ficŕyolo
