Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - FIGYELŐ - Benkő László: Stíluselemzés és irodalomtörténet (Jegyzetek Csanda Sándor Balassi Bálint költészete című könyvéhez)
Stíluselemzés és irodalomtörténet IJegyzetek Csanda Sándor Balassi Bálint költészete című könyvéhez) Aki kívülálló dilettánsként csak felületesen tájékozott az irodalomtudomány kérdéseiben (mint e sorok írója), azt gondolná, hogy Eckhardt Sándor, Kianiczay Tibor, Komlovszki Tibor és más kutatók művei nyomán immár teljes és világos a Balassi Bálint életéről és költészetéről alkotott kép. Csanda Sándor könyve azonban az ellenkezőjéről győzött meg. Az persze nem meglepő, hogy a nyelv és stílus oldaláról történő megközelítés a költői életműnek olyan finom sajátságait tárhatja fel, amelyek más szempontú vizsgálatok során elsikkadnak, vagy téves megállapításokra csábítanak. Eszembe jut Bóka Lászlónak egy találó megjegyzése, amellyel a stíluselemzést ahhoz a tevékenységhez hasonlította, mintha valaki pusztai virágokból akarna csokrot kötni. Mert a dús növényzetű színpompás rétek virágait könnyű bokrétába szedni, de a pusztán a kórók, füvek alján meghúzódó apró virágokat meglelni, belőlük egy csokorra valót gyűjteni csak türelmes, aprólékosan gondos, fáradságos munkával lehet. Am, hogy ez a munka nem hiábavaló, az Csanda Sándor könyvének már a bevezető soraiból is kitűnik. Egyetlen szó használatának, a fészek előfordulásainak számbavételével helyesbíthetett a szerző egy korábbi, téves felfogást (5). Csanda Sándor könyvének vitathatatlan érdeme, hogy végigjárta Balassi költői életművének „pusztaságait”, és csokorba gyűjtötte apró virágait. Magára vessen a szerző, ha munkájával kedvet csinált a „szerencseleső” recenzensnek, hogy az ösvényein haladva, felszedegesse azokat az apró virágokat, amelyeket a könyv írója nem vett észre, vagy elhullatott. Ilyen szemelgető tallózásból álltak össze az alábbi jegyzetek. Az első fejezet (Balassi versformái és rímei) élére állított verselemzésben a bemutatott versnek már az első strófája próbára teszi a költői életmű vizsgálóit: Ez világgal bíró felséges Cupido, emlékezzél meg szódra: Mit fogada anyád énnekem általad, ha az megszabadulna, Ki már megszabadult, tűlem el is vadult? jut eszembe gyakorta. Kérdés: ki az, aki megszabadult, ill. elvadult? A Balassl-kutató Kianiczay Tibor szerint a második és harmadik sor magára a költőre vonatkozik. Szigeti József viszont azt állítja — olvassuk Csandánál —, hogy az elvadult kifejezés Dobó Krisztinára, Balassi volt feleségére vonatkozik. (13). „Szerintünk mindkét értelmezés téves — írja tovább Csanda —, mert a szövegösszefüggések vizsgálata alapján leginkább valószínű, hogy ezek a sorok mind Losonczi Annára vonatkoznak.” (13—14). A tartalmi és életrajzi összefüggések tehát eltérő következtetésekhez vezettek. De nézzük meg közelebbről a szóban forgó versmondat nyelvi, nyelvtani felépítését, mafigyelő
