Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - JEGYZET - Vörösmarty Géza: Rákóczi emlékeink
De azt is el kell mondanunk, hogy történelmünkben ez az első eset, hogy egy feudális nagyűr a saját életét egybekapcsolta a kizsarolt, agyonsanyargatott nép sorsával. A szegény tömegek, a jobbágyok, parasztok, a társadalom számkivetettjei szenvedéseiket, csalódásaikat, reményüket és bánatukat a Rákóczi névben foglalták össze. A nép vallási és nemzetiségi különbség nélkül sereglett zászlaja alá. A szlovákok is természetesnek találták, hogy a szabadság nagy harcában nem a császári seregek oldalán, hanem Rákóczi mellett küzdjenek. Szlovák és magyar szépen megfért egymás mellett. Vajda András kuruc huszárkapitány „Na šable!” csatakiáltással vezette rohamra Nyitra megyei huszárjait. A harcosok ajkán pedig így szólt a nóta: Hej Rákóczi, Rákóczi! Poďme zas na nemei, A ty Rákóczička Sedaj na koníčka! Rákóczi a seregében ideálisan oldotta meg a nemzetiségi kérdést, sohasem tett különbséget azok között, akik egyforma lelkesedéssel és hűséggel szolgálták a szabadság ügyét. Nem messze a falu említett kuruckori emlékétől, a park bejárata előtt puskával a kezében egy partizán szobra áll. A község az 1946-ban felállított szoborral kívánta leróni kegyeletét hat partizán-katonájának emléke előtt, akik a szabadságért hősi halált haltak. Mind a partizán szobra, mint a kastély emléktáblája az elnyomók elleni küzdelmek néma, de beszédes tanúja. így fonódik össze a régmúlt legendás eseménye a közelmúlt történelmével. Vörösmarty Géza Este jelé (ólai) 1960
