Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - HAGYOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Szenei Molnár Albert utazásai és emlékei
Mert tebenried aki lakik, Az jó útról eltávozik, Szent életről csuszamodik, Ördög tőreibe esik. A mi peregrinusunk nem a középkor és a reformáció erkölcsi kőtábláira függesztette szemét, amikor Róma valóságos köveit tapodta, hanem az ókori márványra és babérra gondolt. A „játszásnéző” Colosseum „kerekes nagy épület”-e, a Pantheon „nagy kerek- ded temploma”, a Vaticanus, „kin az Szent Péter temploma vagyon", a sok ,,négy- szegű, hegyes, nyársformára felemelt kőoszlop”, a teljes „héthalmú” Urbs elfeledtotte véle az éppen csak megemlített sok relikviát. A szótár Róma-szókincsét vizsgálva ter mészetesen beszélhetünk és szólanunk is kell személyes élményekről, a személyesség jelei azonban megint hiányoznak. A találomra kiragadott Colosseum (a Circus) vagy az obeliscus oly ízesnek tűnő magyar körülírásai éppúgy szó szerint ott vannak Dasypodiusban, miként a Pantheon is, amely mellől a későbbi elnevezésre való utalás sem hiányzik. Amit pedig Dasypodiusnál nem találunk, szinte hiánytalanul felleljük a Calepinus-dictionariumban. Molnár Albert latin—magyar szótára alighanem csak azzal az egyetlen szabálytalan megjegyzéssel szolgál, hogy a Szent Péter bazilika mellett ott található az Ecclesia Hospitalts Sancti Stephani Regis Hangarorum. Forrásai miért is említenék ezt a templomot?! Ez a hozzátétel Dasypodius és Calepinus vonatkozó helyeihez: személyes élmény emléke. Arról viszont mégsem ejt szót Szenei Molnár, hogy vendége volt ennek a szent királyunk által alapított szentegyháznak. Miért hallgatja el ia szótár ia római lakozást, amikor majd rendre megemlít minden effélét a német városok esetében? Talán azért, mert kiemelt helyet szánt neki, mert egyenesen a szótár ajánlólevelét tartotta fenn e fontos élménye elbeszélésének. Itáliáról és Rómáról szólva végezetül hangsúlyozni kell még, hogy a latin—magyar szótár forrásainak itáliiai anyaga ugyanolyan évezredes, megkövesedett képződmény, mint földrajzi szókészletük már bemutatott jelentékeny része. Főként Calepinusnak ókori szerzőkre való sűrű hivatkozásai igazolhatják ezt. A Calepinus által citálf aucto- rok között az egyik leggyakoribb név a Festus Sextus Pompeiusé, aki a II. században Verrius Flaccus De verborum significatu c. lexikonszerű művét kivonatolta a római régiségekről. Olykor Molnár Albert is átveszi ezeket az utalásokat, mint pl. a Remo- ria szónál, ahol Calepinust egyenesen latinul idézi, a Fest. rövidítést pedig gondosan feloldja. Szenei Molnár Albert Róma utáni olasz útjának Dézsi-féle összefoglalásához nincs mit hozzátennünk: „elhagyta Rómát s hat napi utazás után megérkezett Anconába. Itt egy velencei hajóra szállott, azzal a szándékkal, hogy megnézi a cölöpök városát, de kedvezőtlen szél fújt, a tengeren vihar támadt s Pesaroban ki kellett kötniök. Meg- únva a várakozást, míg kedvező szelet kaptak, letett a tengeri út folytatásáról s gyalog kelt útra Velence felé. Meglehetős hosszú út után, mely Ravennán, Ferrarán, Ro- vigon és Páduán vitt keresztül, október 28-án minden baj nélkül eljutott Velencébe ... s azután hajón ment a Margerai kikötőbe, innen Oastelfrancoba, Kaisergrentzbe... s végre Báselbe”. Lám, a tenger sem élénkítette fel, a napló Velence környékén is száraz tényközlés csupán. Pedig a nagy viz legkisebb mozdulása is mily hagyományos és hálás útleíró téma. Csábításának még a geográfusokon élcelődő Bethlen Miklós sem tudott ellenállni. Lakozások és utazások Németországban 1596 végétől folytatódó németországi lakozásának és haaai útjainak naplója nagyjából összefogható egység, s középpontja mindenképpen Németország. Olasz útja nem számíthatott ugyan különleges szenzációnak, de feltétlenül növelte tekintélyét. Még öt év múlva is emlegetik. Amikor Johannes Ladislaus 1603. január 21-én Rittershausen figyelmébe ajánlja, nem felejti el kiemelni, hogy pártfogoltja próbált peregrinus: alaposan bejárta Itáliát, „multas urbes et populos vidit”. A minősítés már kissé túl ünnepélyes is, mintha Ulysses homéroszi jelzőit kölcsönözné ... A Németországba visz- szatért Molnár Albertet ulyssesi kalandok helyett inkább mindennapi egzisztenciális megpróbáltatások várták. Helyváltoztatásai egészen végleges hazatéréséig folytatódtak, a fiatalember egykori mohó peregrinációjához képest a Hollandiába és Angliába
