Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - HAGYOMÁNY - Fukári Valéria: Krammer Jenő emlékezete
amely „egyetemesebb, általánosan emberibb, mint az értelem”. Nos, ennek a legtöbbünk részéről valóban hiányosan vagy csak alig ismert intelligenciának Krammer Jenőben — művében ugyanúgy, mint személyében — egyedülállóan fejlett hordozóját ismerhetjük meg. Irodalmi vonatkozású műveinek javarésze a 20-as és 30-as években jelent meg a kolozsvári Korunkban és a losonci A Mi Lapunkban. A Korunkban az első évfolyamtól kezdve, 1926-tól három éven át jelentkezik rendszeresen irodalmi recenzióival a lap Szemle-rovatában. Ezek — egy cseh-német vonatkozású összehasonlító irodalomtörténeti tanulmány13 és egy Tolsztojjal kapcsolatos könyvrecenzió14 kivételével — az új francia irodalom műveit mutatják be, nagyobbrészt a párizsi Bemard Grasset kiadó Les Écrits sorozatának kiadványait15, kisebb részben a kor reprezentatív francia irodalmi folyóiratában, a Nouvelle Revue Frangaise-ban megjelenő alkotásokat. A Grasset-kiadványok jó alkalmat kínáltak Krammer Jenőnek arra, hogy ismertetésükkel saját mondanivalóját: a korra és a készülő jövőre vonatkozó elképzeléseit, gondolatait is megfogalmazza. A Les Écrits sorozat ugyanis olyan művek megjelentetését szolgálta, amelyek figyelemre méltó irodalmi dokumentumai voltak koruknak. Krammer Jenő mindig kettős mozdulattal közeledik feléjük, s általuk az olvasóhoz: az egyikkel megépíti azt az érzésvilágot, amelyből a mű fakad, a másikkal mintegy továbbfejleszti, továbbgondolja a műből nyert emóciókat és eszméket — egy új, jobb társadalmi rendért síkraszálló gondolatokat — oly módon, hogy azok a humánum központi kérdései körül kristályosodjanak ki. Ezek a mozdulatok alakítják a Krammer-recenziők kifejezésmódját, ezek sokszor a kompozícióját is. írásainak alapjában az irodalmi értekezés szabályait követő kompozíciója mindig egy-egy új rendezői parancsnak engedelmeskedve tágul vagy tolódik a témától távolabbra eső összefüggések felé aszerint, hogyan valósulhat meg a legteljesebben írójuk kifejezése, vagyis az a sajátos közvetlenség, amely a világ legtágabb kapcsolatait, minden figyelemre méltó jelenségét az ember legszemélyesebb ügyeként érzi át és ekként továbbítja. (S fordítva: amely az emberit, a személyest is egyetemes értékében mutatja fel.) Ezt láthatjuk kisebb és nagyobb vonatkozásokban a Korunk Szemle-rovatában közölt irodalmi recenzióiban, teljesen megvalósításában pedig egy Duhamel-regény16 és egy Prévost-mű17 ismertetésében. De amely írása részleges vagy talán hiányosabb megnyilatkozás egymagában, annak is helye van abban az egészben, amit a Korunkban megjelent recenziók együttesen képviselnek nemcsak tájékoztatásban, az irodalmi tendenciák és a koráramlatok bemutatásában, hanem a társadalmi és szociális távlatok érzékeltetésében is. Az ismertetett könyvek örvén saját szava van a recenzensnek egyebek között az első világháború lelki válságkövetkezményeinek19, a buddhizmus és a kereszténység világnézeti versengésének a jelenségeiről19, a korabeli francia tényirodalomban dokumentált munkás- és négerkérdésről20 és a történelmi távlatokban szemlélt proletársorsról. A Korunkban közölt utolsó irodalmi recenziója21 a Les Écrits sorozat IX. kötetét, Jean Guéhenno Caliban parié [Caliban beszél) című esszéregényét ismerteti.22 A megjelenésekor Párizsban nagy feltűnést keltett műben az esszéíró a munkásosztály nevében szól korához, a proletariátust mint a történelmi igazságtalanság áldozatát egy Shakes- peare-színmű alakjával, A vihar kifosztott és leigázott Calibanjával szimbolizálva, illetve személyesítve meg. Krammer Jenő így közvetíti a proletársorból jött francia író könyvét: 15 Krammer Jenő: J. Wolker és G. Büchner, Korunk, 1929. 6. szám 14 Krammer Jenő: Tolsztoj és az orosz jelenkor, Korunk, 1928. 1. szám. 15 Ezekhez Krammer a Ramuz-ismeretség révén jutott hozzá, lásd Krammer Jenő: C. F. Ramuz és a szlovákiai magyarság, i. h. 1° Krammer J.: A szeptember felé törekvés életrajza, Korunk, 1927. 2. sz. 17 Krammer J.: Jean Prévost: Dlx-hultléme année, Korunk, 1929. 4. sz. 18 Krammer J.: Regény a békéről, Korunk, 1928. 10. sz. 19 Krammer J.: Az élő Buddha, Korunk, 1927. 8. sz. 20 Krammer J.: Igaz könyvek, Korunk, 1928. 12. sz. 21 A későbbi évfolyamokban pedagógiai művek Ismertetésével jelentkezik. 22 Krammer J.: Caliban beszél, Korunk, 1929. 7. sz.
