Irodalmi Szemle, 1974
1974/8 - Modern román költők versei (Balogh József fordítása és jegyzetei)
az időre, amit felfüggeszt hajnalig halogatott ölelésetek! Esküszöm nektek, egyikőtök sem létezik: sem te, sem ő, sem ő, se te! Mert különben pára-páncéljában a kedves olyan lenne mint a századonként egyet lépő eleai teknős, és amaz, a szerető, szárnyas bokájú Achillesként hasztalan akarná beérni: a világ arca szilánkokká törik szét közöttük, s mindegyik repedés feneketlen szakadékot szül, és egyetlen vágy se tudja betörni... Hiába is akarnátok újból összeállni, megfékezhetetlen robbanásba hajszolt atomok! Egyikőtök sem létezik, Valóságos csupán a szerelem. Doina Salájan 1936-ban született Belényesen. Sokáig a gyermeksajtó munkatársaként dolgozott Bukarestben. Több verseskötet szerzője. Vívódó, önmagát marcangoló, az ember sorsáért felelősséget vállaló érzékeny alkatú lírikus. Doina Salajan ítélkező Nem is léteztél, másként hogy volna sima amin jártál az út pora? Nem sirattak és senki sem rimánkodott térj vissza, és emlékednek sem áldoz senki. Átkok sem idéznek, még egy arc sem üt rád, mely talán fiadé lehetne vagy testvéredé, nővéredé. Sorold fel azokat, akik szerettek, akiket szerettél, mutass fel bármit, ami létezésed igazolja s hogy most egy haldokló végső sóhaja lehess ... Óh, mit is műveltem azokkal, akik enyéim voltak, akiket szerettem. Van valahol énérettem epedő, engem sirató szerelem? Van-e valahol valaki, aki szétkiáltja: látott és hajlandó tanúskodni mellettem? Eszelős kacaj fakasztja könnyem — Visszautasított áldozat füstjeként kígyózik a földről a csend.
