Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Új szlovák drámák a Felkelésről

Az ellenlábasukat alakító Ctibor Fii- čík, Valent szerepében, a gonosznak és aljasnak megtestesítője. Sokszor látható hasonló szerepekben, és ezúttal az ő ér­deme, hogy ez a Bukovčantól megszokott vonásokkal megrajzolt negatív figura az ellenszenvesnek azon a fokán hatott, amelyet szerepe megkövetelt. A balladás hangvétele dráma egyetlen női alakját Viera Topinková játszotta a megkövetelt népies ízzel és asszonyi érzékenységgel. Ernest Strie Nem mindenik tér vissza (Všetci se nevracajú) című háromfelvo- násos drámáját a pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatói vitték színre. A szín­mű méltatásától eltekintek, mert csupán kamarajáték jellegű kísérletről van szó. A főiskolások mindenképpen dicséretet érdemlő kezdeményezése jelzi, hogy a szlovák színészutánpótlás tehetségekben bővelkedik. A színházi évad végén, június 29-én mutatta be az Oj Színpad Stúdiója Os- vald Záhradník Lépd át az árnyékodat (Prekroč tvoj tieň) című partizándrámá­ját. Záhradník már első darabjával — Ki­nek üt a toronyóra? — bebizonyította hogy járatos a drámaírás technikájában, ért a cselekmény fordulatos bonyolításá­hoz, és a ma nézőjéhez szóló mondandó­ját jó színpadi érzékkel tudja kifejezni. A Felkelés témaköréből merített, tragi­kusan kicsengő új darabjában jelen van­nak ezek a vérbeli drámaíró erények, és ritka drámaírói jelenség, hogy gondolati­lag elmélyült játékának néhány jeleneté­hez a költő szívverése is hallható. Ha a szerző korát tekintjük — a fel­kelés idején mindössze tizenhárom esz­tendős volt — önként adódik a kérdés, vajon azok a személyes élmények, ame­lyekre drámája írásakor támaszkodott, elég teherbíróak-e, tudják-e tartani a dráma boltozatát. Ügy érzem, hogy némi­leg hátrányban van itt méltatott írótár­saival szemben, akik átélt és megszerzett tapasztalataikat szőhették drámáik szö­vetébe, biztosabb és tágabb tárgyi tudás­sal, személyes élmények alapján közelí­tették meg a Felkelés tematikáját. Martin — a Lépd át az árnyékodat hőse — típusa a jól ismert, sokszor megírt partizánvezetőnek; kemény jelle- mű, bátor és kérlelhetetlen, csak az a bizonyos sajátos jelleg hiányzik karakte­réből,.amely megkülönböztetné az átlag­tól, és sorsával, múltjával és jelenével emlékezetessé tenné alakját. Éva, a pro­vizórikusán berendezett lazaret ápolónő­je, hasonló jellem, variánsa az önfelál­dozó, elvhű partizán nőknek. Aligha vitatható, hogy gyermekkorában Záhradník tudomást szerzett egy fiata­lokból álló csoportról, amely „Halál a fasisztákra” jelszóval a hegyekbe sodró­dott, s ott a partizánokkal együtt elpusz­tult. A nagyon rokonszenvesen jellemzett kamaszkorú Mirónak bizonyára volt az életben eleven mása, amint az is elkép­zelhető, hogy télvíz idején — apja kivég­zése után — nem volt gondja rá, hogy bakancsot húzzon, és teniszcipőben fu­tott el hazulról. A teniszcipő egyébként alkalmat ad a szerzőnek, hogy színezze vele a játékot és megvilágítsa a kama­szok jellemét: sorban a lábukra húzzák, hogy megkíméljék az ápolásra szoruló Mirót. A beteg Miro és az ápolónő pár­beszéde a felnőtté válásról a játék költői képei közt a legszebb és legmélyebb. Mi­ro hősi elszántságát apja halála kellően motiválja, a csoport többi tagjainál azon­ban hiányzik tettük mélyebb indoka; a lelkességtől, hazafias felbuzdulásuktól hajtva szinte önfejűen rohannak a vesz­tükbe, és pusztulásuk inkább sajnálatot és részvétet kelt, mint a hősi halottak­nak kijáró kegyeletes főhajtást és tisz­teletet. A játék legdrámaibb pillanatai a teljes tehetetlenségre kárhoztatott, sebesülése folytán megvakult Statík sorsa körül ját­szódnak le. És éppen itt, a legdrámaibb ponton nincs szinkronban az élet igazsá­ga az írói elképzeléssel. A partizáncso­port körül van fogva, és feltétlen halál vár arra, aki lemerészkedne a faluba, hogy életmentő gyógyszert hozzon. A mély ájulatából éledő Statík tisztában van a maga és társai reménytelen hely­zetével. Öngyilkosságot akar elkövetni, de a fegyver nincs megtöltve, és szán­déka sikertelen marad. Karolt, egyik partizántársát megkéri, hogy adja kezébe az elesett Vadimnak a fasisztáktól zsák­mányolt pisztolyát. Karol eleget tesz Sta­tík kérésének, de Éva megtalálja a vak fekhelyén a fegyvert, és iszonyú haragra lobban Karol iránt. Martin is mélységes felháborodással elítéli Karolt, a legszíve­sebben ott a helyszínen agyonlövetné, de beéri azzal, hogy megkötöztetl. Ha vala­

Next

/
Oldalképek
Tartalom