Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szenei Molnár Albert zsoltárainak szlovák fordításai

feltüntetve sem a fordító, sem Szenei Molnár neve, hanem ez áll: Svetoho Dávida králya szto 1 pedzesatz Šoltári. Chtoré: vedlya nót frantzúzkích z uherszkoho na szlo- venszki jazlk szú prelosené, a vernom Bosim szlusebnyikom k duchovnomu usitku zhotovené. A teraz pervi raz vídané. V Debretzinye vitlatsil Margitai János. V roku 1752. (Szent Dávid király és próféta százötven zsoltára, melyeket a francia dallam szerint magyarról szlovák nyelvre fordítottak, és Isten hű szolgáinak lelki használatára készítettek, s most először kiadtak. Debrecenben nyomtatta Margitai János, 1752-ben). A szlovák kiadványból hiányoznak a magyarban megtalálható kották és a 150 zsoltár után közölt toldalékszövegek. A címlap verzóján egy eredeti, keletszlovák nyelvjárásban írt versike van; két négysoros strófa, páros rímű nyolcasokban, melyek tartalma a következő: „Dicsérjük a mi Istenünket azért, hogy e világ végén mi szlovákok is énekelünk, s énekeinkben az Istent dicsőítjük. /Aki egyszer szívből énekel, kétszer imádkozik. Énekelj hát e földön az emberekkel s aztán az égben az angyalokkal.” A címlapon a magyar helyesírás mellett feltűnik az is, hogy a Zsoltári szó betű szerint megegyezik a magyar kiadványéval (tükörszó), habár az -1 a szlovákban csupán a többes szám jele.

A szlovák címlapon az sincs feltüntetve, hogy a magyar eredeti Szenei Molnár Alberttól való, ezt azonban könnyű megállapítani, mert valamennyi zsoltár előtt közli a magyar szöveg kezdősorát, s ez mindig pontosan megegyezik Szeneiével. Szenei Molnár néhány további énekének fordítása megtalálható a Zsoltárokkal egybekötött másik könyvecskében, a kisebb terjedelmű Dicséretekben, melynek szlovák címe: Hlasz pobosnoho spévanya. To jeszt: Pésnye kresztzanszke na rostné svjátki i k jinsím sve- tim prilesitosztem szporádane. Chtore z uharszkoho jaziku na szlovenszki prelosil S. A. V Debretzinye, vitlatsil Margitai János v roku 1752. A két könyv szorosan egybetartozik, s a fordító S. A. szignójáról már Király Péter megállapította, hogy Spáczay András volt. A mű magyar eredetijének címe: Az Isten Anyaszentegyházbéli Isteni- Tiszteletre rendeltetett Énekes Könyv, mellyben vagynak himnuszok, šoltárokból szereztetett dicséretek, innepekre és egyéb alkalmatosságokra tartozó régi istenes énekek. Most újabban és értelmesebben, tisztábban és nagyobb vigyzással mint ennekelőtte az énekek rendeiknek s verseiknek illendő feljegyezgetésekkel megékesíttetvén, kibot- sáttatott Debrecenben. Nyomtt: Margitai János által, 1736-ik Esztendőben. 8°. A magyar nyelvű kiadásban a dicséretek száma nagyobb, s a szlovák fordító néhol csökkentette, másutt pedig növelte a versszakok számát. Néhány éneknek nincs meg a magyar eredetije, s ezekről Király feltételezi, hogy Spáczay önálló szerzeményei; az Us mi tsasz nasztáva kezdetű pedig J. A. Komenský egyik énekének rövidített szlovák fordítása (a 128—129. lapon). A cseh eredeti megvan Comenius amszterdami Kancio- náléjában: Ay gižť mi čas nastáwa kezdettel (1659).1

Mivel a szlovákok-irodalmi nyelve egészen a XIX. század közepéig a cseh volt, nem érdektelen megemlítenünk, hogy ezek a nyomtatványok az első, a címlapon tudatosan Is szlováknak nevezett könyvek. A zsoltárokon és dicséreteken kívül a debreceni nyomdában ekkoriban még három könyv készült a szlovák reformátusok számára: Mali catechizmus (Kis katechizmus), 1750; Radosztz sertza pobosnoho (imádságok), 1758; Agenda ecclesiarum reformatorum, 1758. Valamennyinek az áll a címlapján, hogy magyarból fordították szlovákra. Az imádságoskönyv címlapjának verzóján egy ábécévázlat található, amely azt magyarázza, hogyan kell kiejteni az egyes betűket. Ez is arról tanúskodik, hogy a szerzők a keletszlovák nyelvjárást irodalmi nyelvnek tekintették, a hangok jelölésére pedig tudatosan alkalmazták a magyar helyesírást. Mindez nemcsak a nyomtatványokon figyelhető meg, hanem a keletszlovák reformátusok kézzel írott szövegein is (Andrej Maťašik püspökhelyettes e sorok írójának pl. egy ilyen kézzel írt halotti énekeskönyvet kölcsönzött).

Sem a magyar, sem a szlovák közvéleményben nem eléggé ismert tény, hogy szlovák reformátusok is vannak. Igaz, szlovák kálvinista egyházak csak csekély számban, s csupán keletszlovák vidéken keletkeztek — bizonyára a magyarokkal egyldőben, a XVI. században. Létezésük a XVIII. század közepén, az ellenreformáció előretörése után vált kritikussá; templomaikat több helységben elvették. Aligha véletlen, hogy épp ekkor adták ki számukra az első szlovák nyomtatványokat, s ezek vallásuk fennmaradásához is hozzájárultak. Király Péter becslése szerint a nyomtatványok kiadása idején