Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - Moyzes Ilona: Egy festő életútja
Amikor hazatér, mozgósítanak. A portrékat még megfesti, de Párizsra nem gondolhat többé, ott vész minden képe és rajza. Liptószentmiklóson nem maradhat, mert a rózsahegyi kommunista pártcsoport nyilvántartott tagja. Meneküfnie kell Pozsonyba. Gay utcai műterme nem csupán a művészek fé'Szke és a párt illegális tagjainak találkozó- helye, hanem az üldözöttek búvóhelyé, is. Csakhamar menekülnie kell, mert megnesze- lik ténykedését és nyomába szegődnék. A Káptalan utcában ott és úgy kezdi munkáját, ahol Párizsban abbahagyta. Megfesti a Vödric prostituáltjait, az építkezéseken nehezen dolgozó asszonyokat és anyákat, a szlovák bányászok sorsát, tragédiáit, és a kortársairól készít portrékat. Az 1944:es fölkelés Mártonban éri; Csemiczky végigküzdi, és sok hősét meg is örökíti. Az erdők barlangjai, csatái után megint Csemíc következik, ahol sok felkelő, bújdosó, menekülő életét mentik meg Aladár öccsével. Közben állandóan dolgozik. Lerombolt falvak' puszták, a háború üszke és a halál kerül ecsetje alá. A felszabadulás Mártonban éri. A béke első munkáiból kiveszi részét. Elvállal minden funkciót, segít rendet teremteni a káoszban. 1947-ben végleg Pozsonyban telepedik meg, és állást vállal a Képzőművészeti Főiskolán. Tudása legjavát adja növendékeinek, már harmadik évtizede, de a városhoz alig van köze. Élete csupa visszatérés. A fővárosban tartózkodik, de a Vág partján él, az elpusztult Csemíc emlékeivel. Soha nem panaszkodik, elégedett az életével. Az istenek választott fiának tartja magát, aki hálás azért, hogy mindig, mindenből, jóból és rosszból egyaránt kiveheti részét. Minden mindig együtt van életének forgatagában: az anyag és a gondolat harca, múlt, jelen és jövő. Apám (olaj) 1951