Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Novomeský, Laco: Analízis
analízis Laco Novomeský Mindentől féltünk. Szirénák Jajgatásától, az elsötített éjektől, attól, hogy könnyen elpusztulhatunk, mint Drezda városa, ahol oly sokan hanyatlottak parázs-sírba temetés nélkül, mindentől féltünk. Attól, hogy könnyen elpusztulhatunk, s attól is, hogy még megvagyunk. A reggelektől, miket szemünkbe húzott sapkában vártunk, attól, hogy a villamos lépcsőjén fellépünk a nappalba, a munkától a műhelyekben, a rendszeresen felvirradó vasárnapoktól, az élelmiszer jegytől („...0, istenem, miképpen elégítsem ki e mindig éhes szájakat?”), a zsírfoltos papírcsomagtól („...Iám, még gondolnak ránk az otthonlevők...”), nélküle Krisztus se bűvölné elő vacsoránkat; féltünk a szívszorító estéktől, a sietve eldadogott szavaktól, melyek rettegést ültettek a csöndbe; elhalt a zümmögés, Ľudovít Lukác: Szomorú reggel II. (olaj, 1974)
