Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Grecsko, Andrej Antonovics: Csehszlovákia nemzeteinek harca a fasizmus ellen

1942. június 10-én a nácik a földdel egyenlővé tették Lidicét. 199 férfit agyonlőttek, az asszonyokat és gyerekeket koncentrációs táborba hurcolták. 1942. június 24-én ugyanúgy elpusztították Chrudim közelében Ležákyt. Éjjel-nappal üléseztek a hadbíróságok. Daluege Hitlernek tett jelentése szerint 1942. május 27-étől június 3-ig 1357 cseh hazafit lőttek agyon, a lidicei és ležákyi áldo­zatokat nem számítva. A heydrichiádnak nevezett kegyetlen rémuralom a hadbíróság előtt lefolytatott pörrel zárult: 252 ember felett ítélkeztek. Valamennyi vádlottat — a kiskorúakat sem kivéve — Heydrich özvegyének (aki jelenleg nyugdíjat élvez az NSZK-ban) sürgős kívánságára 1942. október 24-én kivégezték a mauthauseni koncentrációs táborban. De sem a nácik brutalitásai, sem az óriási áldozatok nem törték meg Csehszlovákia népét. A cseh és a szlovák hazafiak nem tették le a fegyvert, s a kommunista párt vezetésével folytatták a szent háborút a megszállók ellen. A sztálingrádi győzelem mind katonai, mind politikai szempontból óriási jelentőségű esemény volt a nemzeteknek a német fasizmus ellen vívott harcában. Üj korszak kezdődik Csehszlovákia nemzeteinek nemzeti felszabadító harcában is, kibontakozik a partizán tömegmozgalom, főként Szlovákiában. A harc szervezésében igen értékes segítséget nyújtottak Csehszlovákia testvéri né­pének ,a fasiszták hadifogságából megszökött szovjet katonák. Sok esetben ők álltak a nemzeti megtorlók csapatainak az élén. A Morvaországban működő partizáncsoportok egyikének Ivan Sztyepanov, egy hadi­fogságból megszökött szovjet katona volt a parancsnoka. Ez a kiváló parancsnok, aki sok vakmerő hadműveletet hajtott végre a megszállók ellen, 1945 áprilisában elesett Csehszlovákia szabadságáért a Hostýni-hegységben, a Kelečský Jávoraikon. Alekszej Jemeljanov, a Vörös Hadsereg főhadnagya szintén egy hadifogolytáborból szökött meg 1943-ban egy csoport katonával együtt. Csehszlovák területre érve a szovjet tiszt felvette a kapcsolatot a kommunistákkal, és megszervezte a Pugacsov partizáncsapatot. Ez a csapat Szlovákiában, Homonna (Humenné) környékén tevé­kenykedett. A partizánok utakat, hidakat rongáltak meg, pusztították a hitleristákat, és hadifoglyokat szabadítottak ki. 1944 júliusában Alekszej Jemeljanov elesett. A cseh­szlovák kormány nagyra becsülte a bátor parancsnok haditetteit, s halála után in memoriam a katonai érdemkereszttel és a Csehszlovák Partizán jelvénnyel tüntette ki. Sok példát említhetnénk, amelyek mind azt bizonyítják, milyen aktívan segítették a szovjet katonák Csehszlovákia népét abban, hogy Csehszlovákia területén kibonta­kozzon a partizánmozgalom. A jellemző példák egyike a Csapajev partizáncsapnt működése. 1943 augusztusában a fasiszták hadifogságából megszökött szovjet tiszt, J. K. Baluta (Csehszlovákiában V. I. Jagupov néven ismerik) és több szlovák kommu­nista — L. Kukorelli, I. Mossorák és mások — Eperjes (Prešov) környékén partizán­csapatot alakított. Parancsnokául egyhangúlag Jagupovot választották. A csapatot a polgárháború legendás hőséről, V. I. Csapajevről nevezték el. A csapat hamarosan népszerű lett a helybeli lakosság körében, és a megszállók rémévé vált. Nemsokára erős, több mint ezer embert számláló partizándandárrá növekedett. Amint már említettük, a partizánmozgalom a legnagyobb méreteket Szlovákiában öltötte. A CSKP moszkvai vezetősége 1943 nyarán két pártmunkást küldött Szlová­kiába, K. Smidkét és K. Bacíleket, hogy alakítsanak erős pártvezetőséget, amely egye­síteni tudjra az antifasiszta mozgalom összes erőit, és szorgalmazza egy össznépi fel­kelés előkészítését. Hamarosan sikerült megalakítani Szlovákia Kommunista Pártja V. illegális Központi Bizottságát.1 Ugyanez év decemberében megalakult a szlovákiai nemzeti felszabadító harc irányító szerveként a Szlovák Nemzeti Tanács. Élén elnök­ség állt, amelynek tagjai a paritás elvének értelmében egyrészt kommunisták (K. Smidke, G. Husák, L. Novomeský), másrészt további pártok képviselői voltak. A Szlovák Nemzeti Tanács elnökeinek egyike K. Šmidke volt. Gustáv Husák így jellemzi az akkori szlovákiai helyzetet és a kommunisták előtt álló fő feladatot: „Erre kellett egyesíteni minden demokratikus és antifasiszta erőt, minden ellenzéki áramlatot, ezeknek egységes programot és célt. szervezetet és egy­l A hitleristák 1941—43-ban az SZLKP nak egymás után négy illegális központi bizottságát tartóztatták le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom