Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Grecsko, Andrej Antonovics: Csehszlovákia nemzeteinek harca a fasizmus ellen

1942. június 10-én a nácik a földdel egyenlővé tették Lidicét. 199 férfit agyonlőttek, az asszonyokat és gyerekeket koncentrációs táborba hurcolták.

1942. június 24-én ugyanúgy elpusztították Chrudim közelében Ležákyt.

Éjjel-nappal üléseztek a hadbíróságok. Daluege Hitlernek tett jelentése szerint 1942. május 27-étől június 3-ig 1357 cseh hazafit lőttek agyon, a lidicei és ležákyi áldozatokat nem számítva.

A heydrichiádnak nevezett kegyetlen rémuralom a hadbíróság előtt lefolytatott pörrel zárult: 252 ember felett ítélkeztek. Valamennyi vádlottat — a kiskorúakat sem kivéve — Heydrich özvegyének (aki jelenleg nyugdíjat élvez az NSZK-ban) sürgős kívánságára 1942. október 24-én kivégezték a mauthauseni koncentrációs táborban.

De sem a nácik brutalitásai, sem az óriási áldozatok nem törték meg Csehszlovákia népét. A cseh és a szlovák hazafiak nem tették le a fegyvert, s a kommunista párt vezetésével folytatták a szent háborút a megszállók ellen.

A sztálingrádi győzelem mind katonai, mind politikai szempontból óriási jelentőségű esemény volt a nemzeteknek a német fasizmus ellen vívott harcában. Üj korszak kezdődik Csehszlovákia nemzeteinek nemzeti felszabadító harcában is, kibontakozik a partizán tömegmozgalom, főként Szlovákiában.

A harc szervezésében igen értékes segítséget nyújtottak Csehszlovákia testvéri népének ,a fasiszták hadifogságából megszökött szovjet katonák. Sok esetben ők álltak a nemzeti megtorlók csapatainak az élén.

A Morvaországban működő partizáncsoportok egyikének Ivan Sztyepanov, egy hadifogságból megszökött szovjet katona volt a parancsnoka. Ez a kiváló parancsnok, aki sok vakmerő hadműveletet hajtott végre a megszállók ellen, 1945 áprilisában elesett Csehszlovákia szabadságáért a Hostýni-hegységben, a Kelečský Jávoraikon.

Alekszej Jemeljanov, a Vörös Hadsereg főhadnagya szintén egy hadifogolytáborból szökött meg 1943-ban egy csoport katonával együtt. Csehszlovák területre érve a szovjet tiszt felvette a kapcsolatot a kommunistákkal, és megszervezte a Pugacsov partizáncsapatot. Ez a csapat Szlovákiában, Homonna (Humenné) környékén tevékenykedett. A partizánok utakat, hidakat rongáltak meg, pusztították a hitleristákat, és hadifoglyokat szabadítottak ki. 1944 júliusában Alekszej Jemeljanov elesett. A csehszlovák kormány nagyra becsülte a bátor parancsnok haditetteit, s halála után in memoriam a katonai érdemkereszttel és a Csehszlovák Partizán jelvénnyel tüntette ki.

Sok példát említhetnénk, amelyek mind azt bizonyítják, milyen aktívan segítették a szovjet katonák Csehszlovákia népét abban, hogy Csehszlovákia területén kibontakozzon a partizánmozgalom. A jellemző példák egyike a Csapajev partizáncsapnt működése. 1943 augusztusában a fasiszták hadifogságából megszökött szovjet tiszt, J. K. Baluta (Csehszlovákiában V. I. Jagupov néven ismerik) és több szlovák kommunista — L. Kukorelli, I. Mossorák és mások — Eperjes (Prešov) környékén partizáncsapatot alakított. Parancsnokául egyhangúlag Jagupovot választották. A csapatot a polgárháború legendás hőséről, V. I. Csapajevről nevezték el. A csapat hamarosan népszerű lett a helybeli lakosság körében, és a megszállók rémévé vált. Nemsokára erős, több mint ezer embert számláló partizándandárrá növekedett.

Amint már említettük, a partizánmozgalom a legnagyobb méreteket Szlovákiában öltötte. A CSKP moszkvai vezetősége 1943 nyarán két pártmunkást küldött Szlovákiába, K. Smidkét és K. Bacíleket, hogy alakítsanak erős pártvezetőséget, amely egyesíteni tudjra az antifasiszta mozgalom összes erőit, és szorgalmazza egy össznépi felkelés előkészítését. Hamarosan sikerült megalakítani Szlovákia Kommunista Pártja V. illegális Központi Bizottságát.1 Ugyanez év decemberében megalakult a szlovákiai nemzeti felszabadító harc irányító szerveként a Szlovák Nemzeti Tanács. Élén elnökség állt, amelynek tagjai a paritás elvének értelmében egyrészt kommunisták (K. Smidke, G. Husák, L. Novomeský), másrészt további pártok képviselői voltak. A Szlovák Nemzeti Tanács elnökeinek egyike K. Šmidke volt.

Gustáv Husák így jellemzi az akkori szlovákiai helyzetet és a kommunisták előtt álló fő feladatot: „Erre kellett egyesíteni minden demokratikus és antifasiszta erőt, minden ellenzéki áramlatot, ezeknek egységes programot és célt. szervezetet és egyl A hitleristák 1941—43-ban az SZLKP nak egymás után négy illegális központi bizottságát tartóztatták le.