Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Duba Gyula: A Szlovák Nemzeti Felkelés és hagyománya
Az ellenálás győzelme alapvetően megváltoztatta az életet, Besztercebányán és a felszabadított területeken megszüntették és felelősségre vonták az elnyomó Tiso-kormány közigazgatási képviseleteit és új hatalmi szerveket hoztak létre: a nemzeti bizottságokat. S ezzel létrehozták a néphatalom és önrendelkezés bázisát, megvetették alapjait a későbbi, a nemzeti demokratikus forradalomból kinövő szocialista forradalomnak (1948 februárja), melyből mai államszervezetünk kifejlődött. A Felkelés területe — kis méretekben :— a háború utáni Csehszlovák Köztársaság modellje lett. A Felkelés másik felbecsülhetetlen értékű társadalmi és eszmei hozadéka — ugyancsak törvényszerűen — az ellenállási-harci szerveződés internacionalizmusa. A mai történetírás a harcokban résztvett mintegy 70 000 szlovák katona és partizán mellett még 26 nemzet és nemzetiség fiainak harcosait tartja számon. Megemlékezik mindenek előtt 3000 szovjet parancsnokról és partizánharcosról 2000 cseh, 1000 körüli magyar és 400 francia partizánról, 200 német antifasisztáról, 100 ju- goszlávról, 100 lengyelről és közel ugyanannyi bolgárról, románról s más népek fiairól. így a Felkelés a legnemesebb értelemben — harcostársi alapon — a népi együtt működés és a nemzetköziség elméletének és gyakorlatának az iskolájává válhatott, s ez a tény fokozottan aláhúzza szociális és politikai jellegét. Az internacionalista segítés és együttműködés legmarkánsabban a szovjet hadsereg kárpáti-duklai hadműveleteiben nyilvánult meg. Az 1944-es őszi kárpáti áttörés eredetileg nem szerepelt a szovjet hadvezetés stratégiai terveiben, a Felkelés kitörése nyomán szervezték meg, és azonnal megindították a támadást, hogy ilymódon is segítséget nyújtsanak a felkelőknek. Mérhetetlenül nehéz hegyi terepen, kedvezőtlen időjárási viszonyok között, óriási erőfeszítést és kitartást igénylő, véres harcokban 85 000 szovjet és 6500 csehszlovák katona áldozta életét vagy sebesült meg az elkeseredetten védekező némel haderővel szemben. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a nemzetköziség iskolájának volt még egy olyan „osztálya”, amelyről általában kevesebb szó esik: a falvak népének egyenes vagy közvetett támogatása és rokonszenve a partizánok iránt. Az érintett területek lakossága — nemzetiségre való tekintet nélkül — túlnyomó többségében együttérzett a partizánokkal, mert a háború befejeződését, a szenvedések végét várta tőlük, átérezte harcuk igazságát és ezért segítette őket, rejtegette őket üldözőik elől, élelmet és szállást biztosítva számukra. Nagyon fontos — bár konkrétan alig ismert — momentumok ezek, mert a nép széleskörű támogatása a harc erkölcsi erejét tanúsítja, s olyan új emberi kapcsolatok, érzés- és gondolkodásbeli értékek születését és érvényesülését tette lehe tővé, melyeknek a szocialista társadalom keretein belül való nemzeti—nemzetiségi együttélésben döntő szerep jutott. S ez végeredményben azt vonta maga után, hogy ma a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyományai átfogó jellegű szocialista, népi értékek, így a kisugárzásuk egyetemes érvényű és méretű.
