Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - FIGYELŐ - Tolvaj Bertalan: Egy ember megszólal — Romániában
„Balogh Edgár — a magyar jakobinus — összmagyar példa lett... Mutassatok még valakit, aki e tájak népeinek oly értője, szószólója és közösségi tudatosi- tója, mint ő.” Ez a megállapítás időtállónak bizonyult. Bizonysága ez a kötet: az egyik „szószóló” megszólaltatta és felerősítette a másik hangját, hogy így — két hangra, de egy szólamban, egymást erősítve — valóban tudatosítói és ösztönzői legyenek a Duna-táji népek együttélésének. Az Egy ember megszólal című válogatás tizenegy Fábry-cikket tartalmaz a következő sorrendben: Emberirodalom (1925), Proletárirodalom (1929), Korpa- rancs (1934), Muszájhumanizmus (1937), Kinek bűne a háború? (1938), Egy ember megszólal (Egy ember meg akart szólalni, 1940), Nyugati kultúra és koegzisz- tencia (1956), A véres toll (1957), A mű- jaj neve: antijasizmus (1960), Háború vagy béke (Emberhez méltó gond: a béke, 1962), Stószi előszó (1968). Amint látható, az összeállítás vezérelve a kronológia, s ezen belül a tematikai kiemelés. Helyes elv, mert az olvasó időrendben követni tudja Fábry Zoltán pályáját, s közben a pályaív egyes szakaszain érzékelheti, mikor mi foglalkoztatja az írót leginkább, hogyan és mi miatt változik érdeklődési köre, erősödik vagy halkul a hangja, hol lendül támadásba vagy esik rezignációba, mikor kap új erőre, hogyan tisztul látásmódja, érik világ- szemlélete stb. Elgondolkoztatok a válogatás szempontjai. Mi — valószínűleg — más szemszögből választottunk volna ki tizenegy Fábry-írást. Balogh Edgár jól tudja — jobban, mint mi —, mire van szüksége a romániai olvasónak. Nyilván így ad megközelítően kerek képet Fábry Zoltánról — olyan portrét, amely a szerző kiemelt írásainak csoportosításából alakul ki. Én ráismerek ennek az arcképnek az alapján Fábry Zoltánra. Aki viszont csak ennyit ismer meg Fábryról, impulzusként elég ahhoz, hogy érdeklődjön a teljesebb Fábry-kép iránt. A kötetbe került tizenegy cikk mindegyike súlyos és jellegzetes Fábry-írás. Mindegyiknek helye és funkciója van itt. De különösen fontos, hogy a Stószi dél- előttök előszava hiánytalanul benne van. Ugyanis Fábry ebben az előszóban csaknem minden lényeges dolgot elmond önmagáról. Megemlékezik első olvasmányairól, s megfogalmazza az olvasás értelmét és értékét: „Könyvek determináltak mindig: elejétől végig ... Könyvekből, írók eszméléséből, magatartásából ismertem önmagomra, jeladatomra" Ugyanitt teszi fel a kérdést önmagának: „Lehet-e egy falunak mondott hely magányába világot befogni, és egy életen át a magányból világgá tárulkozni?” Hogyan és miért vált Stósz nemcsak alkotóműhellyé, hanem életformává is. Ebben az írásában rombol le egy sor legendát Stószról és önmagáról, miközben szenvedélyesen szembesít mesét és valóságot: a „város” Stószt a „falu”-val, a bogárhátú házikót a vörös falu kúriával, a magányt a világ fókuszba fogásával, a bort a tejjel, a duhaj kedvű szólótáncost az igazságos községi bíróval, a tehénpásztort az országjáróval, a stószi remetét a stószi „vadásszal”, a helyi érdekű jelenséget a kollektív magány szálláshelyével és példájával: a szolidaritás őrhelyével, a „sápadt lázban égő, hősi, furcsa Fáb- ryt” a vox humana megszállottjával és realistájával, a szellemerkölcs elkötelezettjével. Ugyancsak itt mond ismételten könyörtelen ítéletet a háborúról, a zsarnokságról, a szadizmusról, a militariz- musról és a fasizmusról is. És tesz újból és újból hitet a béke s az emberség mellett: „Humánum nélkül semmi sincs, de emberséggel mindent el lehet érni és' nyerni.” így rajzolódik ki a kötetben egy pályaív és áll össze a kép Fábry Zoltánról. Ezt a pályaívet különben szemléletesen megrajzolja Balogh Edgár Az olvasónak szóló bevezetésben, ahol nyomon követi a Fábry-írások születési és megjelenési körülményeit, értelmezi és „traktál- ja” ezeket a cikkeket a romániai olvasónak, miközben az egyes írások közötti időhézagot, valamint az esetleges tematikai és hőfokbeli különbözőségeket bölcsen kitölti, illetve logikus eszmei sorba köti. Ezzel a módszerrel Balogh Edgár eléri azt, amit valójában a könyv megszerkesztésével Fábry Zoltánról mondani akart: „Történelem zúg át rajtunk a Fáb- ry-cikkek olvastára. A tiszta emberségen, reális tájékozódáson, őszinte kölcsönösségeken alapuló szocialista magyarság- tudat, pontosabban — s ez a lényeg — egy másokkal együttélő nemzetiség tudatából fakadt küldetésvállalás és élet