Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - JEGYZET - Vörösmarty Géza: Pozsonyi faliszőnyegek
prímás vásárolta meg. Érdekességként megjegyezzük, hogy a szőnyegeket addig sehol nem említik, míg 1903-ban föl nem fedezték őket. A faliszőnyegek feltárása nagy esemény volt. A hercegprímás visszakövetelte őket Pozsony városától. Véleménycserékre került sor, az ügy három évig húzódott, majd a város és a hercegprímás között írásbeli megállapodás jött létre. Ennek értelmében Vaszary hercegprímás azzal a feltétellel mondott le a hat faliszőnyegről, hogy az kizárólag közcélokat fog szolgálni. Abban az esetben, ha a város idővel nem tartana igényt rájuk, köteles őket teljesen díjtalanul a budapesti Iparművészeti Múzeumnak átadni. A város a nagy érték birtokában lépéseket tett a faliszőnyegek restaurálására. Megnyerte a Vallás- és Közoktatási Minisztérium támogatását, s ennek utasítása szerint a munkálatokat a Belmonte takácsműhelyben kellett végrehajtani. Ezt a műhelyt Kriesch Aladár festő létesítette, Nagy Sándor festő közvetítésével megnyerve Leo Belmonte párizsi művész közreműködését. Belmonte, aki a világhírű Manufacture des Gobelins-ben tanulta a fonalak festését növényi eredetű festékekkel, 1905-ben Gödöllőn telepedett le, ahol Kriesch és Nagy iparművészeti iskolát létesített. Mikor a 20. század elején Pozsonyban megszűnt a takácsszövő iskola, Kriesch a gödöllői iparművészeti üzemen belül műhelyt rendezett be, ahol a kartonfestés mellett faliszőnyegeket is szőttek. A műhely a Belmonte nevet viselte, mert a párizsi ismereteket alkalmazták, főleg ami a szálak növényi eredetű festékekkel való színezését illette. A pozsonyi faliszőnyegek restaurálását itt végezték 1911—1913-ban. A munka befejezése és a palota helyrehozatala után a szőnyegeket két reprezentációs teremben helyezték el, s jelenleg is ott láthatók. A faliszőnyegek a mortlaki angol királyi szövőműhelyben készültek. A műhely Sir F. Crane vezetése alatt élte virágkorát. A terveket Rubens és Van Dyck készítették. A pozsonyi faliszőnyegek eredetiségét az bizonyítja, hogy minden egyes darabba beleszőtték az angol királyi jegyet, az 5—6 cm hosszúságú Györgykeresztet, s a 2,5 cm szélességű fehér pajzsot vörös kereszttel. Anyaguk selyemgyapjú; kerítésükhöz három rész kiváló minőségű angol gyapjút és egy rész selymet használtak. A pozsonyi faliszőnyegek, melyek joggal tartanak igényt a világhírre, az ókor híres szerelmespárjának, Heronak és Leandernek a történetét örökítik meg. A monda szerint Hero Afrodite istenasszony papnője volt Szesztoszban, Helleszpontosz mellett. A papnő egy toronyban lakott, közvetlenül a tenger partján, s itt minden évben ünnepélyt tartottak. Az egyiken Hero szépsége megragadta a kis-ázsiai Abydoszból származó Leander nevű ifjút, s ő szerelembe esett. Hero viszonozta a szerelmet, de tekintettel arra, hogy papnő volt, szüzességi ígéretet tett. Kapcsolatukat rejtenie kellett az emberek előtt, s Leanderrel csak az éj leple alatt találkozhatott. Az ifjú minden este átúszta a Hellesz- pontuszt (a mai Dardanellákat), hogy láthassa szerelmét. Hero minden este meggyújtotta a világítótorony lámpáját, hogy mutassa az irányt Leandernek. Egész nyáron át így találkoztak. A nyár azonban véget ért, beköszöntöttek a viharos napok. Éles északi szél söpörte végig a tengert, óriási hullámok szántották felületét. A szesztoszi toronyban csábítólag fénylett Hero lámpája. Leander a nagy vihar ellenére is a hullámok közé vetette magát. Az erős szél eloltotta a világítótorony lámpáját, az ifjú elvesztette az irányt, egy sziklának ütődött, s a hullámokban lelte halálát. Hero hiába várta szerelmét egész éjjel, reggel holtan találta a sziklákra vetve. Elkeseredésében levetette magát a toronyból. Hero és Leander szerelmének történetét öt gobelin ábrázolja. A hatodik — amely a gyászoló Eroszt mutatja be, aki a tragédiát előidézte — mintegy lezárja a monda alapgondolatát; az emberi szerelem himnuszát és a hullámzó tenger örökkévalóságát. A mondát a görög Musaeos költői elbeszélésben, Ovidius pedig Heroidáiban dolgozta fel. Világirodalmi csúcsra csak az újkorban emelkedett: Schiller balladában, Grillparzer színműben dolgozta fel. (A tenger és szerelem hullámai] A pozsonyi faliszőnyegek páratlan művészi munkáról tanúskodnak. Értéküket a Valašské Meziŕíčí Területi Gobelin Intézet igazgatója, Jaroslav Körinek professzor 1948- toan 100 millió koronára becsülte. Véleménye szerint a hat faliszőnyeg elkészítése egy ember 20 évi munkájába kerülne. A gobelineket a második világháború után az USA akarta megvenni, 30 millió mai koronának megfelelő értékben.
