Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - HAGYOMÁNY - Kovács Győző: Győry Dezső utolsó verse - Győry Dezső: Verses távirat — magam helyett
hagyomány Kovács Győző Győry Dezső utolsó verse 1973 novemberében tartotta meg a CSEMADOK kassai óvárosi szervezete a régen tervezett Győry Dezső-estet. Az estnek — illetve az alább következő vers megírásának — egyik fontos előzménye: Nagyidai Ernő telefonon felhívta Győryt és megkérte őt, hogy ha tud, utazzon fel Kassára, és vegyen részt a költői esten. Az író egészségi állapota azonban nem engedte meg a hosszú utat, s annyit ígért: verset küld „maga helyett’’, így, ilyen előzmények után került sor utolsó versének, a Verses távirat — magam he- lyett-nek megírására. Ogy gondojuk, hogy a Győry-filológia szempontjából nem lesz haszontalan a vers közreadása. verses távirat — magam helyett Kassai képek, kassai népek, ifjak és vének, mai szépségek mit mondjak Nektek meghatva ma? Kevesen vannak, alig maradtak: útjelző fejfák, pár megmaradtak, kik tudnak rólam, s kik tudják rólam: hogy szép volt s (és) jól van ringó emlékünk száz dallama! S fejem, meghajtva, mondja meg rólam: ez most köszöntés, s nem puszta szólam: hogy a kis kezdő újság-szerkesztő sok-sok útvesztő közt sem elvesztő emberként innen s köztetek indult itt valaha! Majd ötven éve, mikor kezébe Szepesi Miska áldott emléke nyomott pennát... s ó, Dzurányi László s Gömöry János volt itten zászló, bor, szív, hit és láng: a Duna-tájért, a jó munkáért s a Haladásért s a Népek közt szép jó-barátságért együttélt bennünk Nagy-fejedelmünk s Coméniusz ... Győry Dezső s hittük: ha népek ráébrednének, mit ér közös jónk s az Ady-ének összeölelkeznének nagyhamarjában ... S akkor belőlem a Schalkház-gőzben Renaissance-estén, füttyben s lármában felrítt s fölszállott a rivaldában a kisebbségi új Géniusz! ... Dómban az ősök. Jókai-hősök, város-építők s partizán-hősök. S Tizenhét vörös, gyűlt árnyékában indult itt had, hogy Európa-szerte a Forradalmak lángját szétvesse s legyen trón s bank-úr végleges veszte! Jól emlékszem rájuk és — róla. Haj, régi ifjam, haj, öreg Város, A Tüzér utca, a Cigány sor sáros, jártunk Deutsch bácsi házába csókra, meg nyáron s télen ki a Bankóra, a tátrai szélben föl a Dargóra, Zempléni várak, bodrogi róna . . . hogy messzi vagytok ki tehet róla?
