Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - Solovič, Ján: Meridián (Befejező rész)
Miki: Ű is anya, mint minden anya. Tamás: Ide figyel], Miki. Ismételd el még egyszer. Miki: Mit? Tamás: Még egyszer hallani akarom, amit tegnap este mondtál. Előttük is meg fogod ismételni? Miki: Hiszen itt rólam nincs szó. Tamás: Tudom én azt jól. Rólad nincs szó, de legalább benned szeretnék bizonyosságot, ha azzal a csecsemővel sikerül engem megtörniök. Éva: (a konyhából törülközőt dob be Tamásnak.) Borotválkozni. (Mikihez). Te pedig segítsz nekem a krumplihámozásban. Tamás: (veszi a törülközőt). Jól van. Az ám, Miki, tegnap belenéztem a kimutatásokba. Szép pénzeket hoz nektek ez a brigád. Miki: Koronát? Tamás: Százasokban. Miki: Minden korona jól Jön, de elvet nem kovácsolok belőle. Éva: Ha kovácsolsz, ha nem, először öltözöl fel a saját keresetedből. Tamás: Tisztességesen. Nehogy olyan zebrában kószálj a pozsonyi utcákon, mint a bátyád. (A fürdőszoba helyett a hálóba megy.) Miki: (egy fazék burgonyával az ölében). Nekem aztán teljesen mindegy. Éva: Csak ne beszélj így. Hát Jarmila? Ö aztán egykettőre faképnél hagyna... Ha olyan lennél. Miki: Honnan tudsz te Jarmiláról? Éva: Istenem, mi mindent tudok én, amiről neked fogalmad sincs. Csodálkoznál. Miki: (Jelzi anyjának, hogy halkabban beszéljen az apja előtt, aki nyitva hagyta maga mögött a háló ajtaját). Psszt! Éva: Nem mondtam én semmit. Szépnek szép, legalább a fénykép szerint. Miki: Vagy úgy. Te az én biológiai könyvemet tanulmányoztad? Éva: No. Remélem, nem sértődtél meg. Miki: (beszól a szobába). Apa? Mit szólnál hozzá? Ne ugorjunk át azokhoz a katonákhoz. Éva: Most? Miki: Mondjuk dél táján. Éva: Sehová. Egy lépést se. Itt akartok hagyni egyedül, velük? Miki: Egyszercsak ennyi nő egy rakáson? Ilyen még nem volt ebben a családban. Éva: Talán nekem is illenék átöltöznöm. Miki: No hallod. Én mondom, ilyen fiatal nagymama adjon is magára sokkal jobban, mint a többiek. Éva: (megnézi magát a tükörben, aztán bemegy a hálószobába — rövid szünet, aztán sikoly). Tamás! Miki: (a burgonyás fazekat kiejti az öléből, és berohan az anyja után). Mi történt? Éva: Uram Jézus! Miki: Apa, mi bajod? Éva: Roham, mint tegnapelőtt este. Miki: Fuldoklik. Éva: Istenem, mondta, hogy kevés itt a levegő. Miki: Apa! Éva: Hívd a mentőket! Miki: (rohan a telefonhoz). Mi a számuk? Éva: Nem tudom. Miki: Akkor kit hívjak? Éva: A mentőket. Miki: A számot! Éva: A telefonkönyvben. Miki: Hol a telefonkönyv? Éva: Nem tudom. Miki: (vaktában tárcsáz). Éva: Gyorsan. Segítség! Miki: (észreveszi, hogy vaktában tárcsázott, lecsapja a kagylót).
