Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Szuchy M. Emil: Rákosi Ernő

Rákosi Ernő jó szándékú, tiszta akaratú ember volt. Kutatott, vizsgálódott, maradandó műveket alkotott. Abban reménykedett, hogy majdani örökösei elősegítik a feltörekvő ifjú nemzedék művészeinek továbbképzését, nevelését. Zsugorinak tartották, akik nem ismerték. Pedig csupán pontos és következetes volt. Fegyelmezett, önmegtartóztató. Nem dorbézolt, nem kocsmázott. Kielégítette őt a munka. Sohasem játszotta meg a nagyképű mestert. Alázatosan végezte hivatását. Művészi örökségéből válogatott a Komáromi Dunamenti Múzeum kiállítása (1973. június 15—augusztus 19-ig), amelyet halála napján nyitottak meg. A kiállítás plakátját, meghívóját és katalógusát halálos ágyán még láthatta, de személyesen már nem lehetett jelen a megnyitón.

A kiállítás bebizonyította, hogy Rákosi Ernő a tájképfestészet egyik jelentős képviselője. Olyan egyéniség, aki mértéktartó festői felfogással a szociális témák rögzítésével maradandót tudott alkotni. A komáromi kiállításon főleg az eperjesi Képzőművészeti Képtár (Galéria výtvarného umenia, Prešov], a Kelet-szlovákiai Képtár (Východoslovenská galéria, Košice), a Szlovák Nemzeti Képtár (Slovenská národná galéria, Bratislava) és nem utolsósorban a Dunamenti Múzeum Képtárára hagyott alkotásai szerepeltek.

Képei országszerte, sőt a határokon túl is fellelhetők. Olajfestményei, akvarelljei, rajzai bizonyítják egyéni látású művészetének értékeit. De magángyűjtőknél, barátoknál található portréi, figurális kompozíciói is értékei festészetünknek.

Rákosi Ernő: Sóvár (1906j