Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Petrőci Bálint: Hullám hullámot tör (III.)
Petrőci Bálint hullúwn hullámot tör m — A farkas már a szúnyogtól is fél! — szólok Fedor Mackóhoz hazafelé menet. — Attól tartok, hogy most ránk szabadítják a kunkorodó farkú oroszlánt — válaszolja Fico az államcímert támogató oroszlánokra célozva. — Hogy felfalja a szúnyogokat? — Hogy az egyik uralkodhasson, rettegésben kell tartania a másikat. Az uralkodás és a rettegésben tartás most összekeveredett. Tudod, hogy mi lenne, ha ez történne egyszerre az egész országban?! — Az, amit mi akarunk! — Ogy ám! A farkasokat a vackukban fogdosnánk össze, az egyik nem siethetne a másik segítségére! — Az a nyavalyás főhadnagy, biztosan segítséget kért! — szólal meg egyik társunk. — Holtbiztos! — mondja a másik. — Siessünk, emberek! — sürget a harmadik, mintha a tatár kergetne minket. — Védeni a magunkét! — Kérést hallani a hangjából. — Olyan könnyűnek érzem magam, mintha már minden rendjén volna — szólal meg egy kis idő múlva Macko. — Valahogy én Is — mondom. — Amikor odamentünk, lázban égtem. De már elmúlt a lázam. — Megnyugodtál. — Meg. — Az volt a mi betegségünk, hogy eddig mindent magunkba fojtottunk. — Kellett ez, a mai nap nagyon kellett! — lélegzek fel. — A baka is megbátorodik a tűzkeresztség után — mondja Fico. — Elkergethetnénk a jegyző urat is! — szólal meg valaki a hátunk mögött. Hátrafordulok. — Úgy gondolod, hogy megtehetjük? — Az lenne az igazi, Misa! Fico, te, meg a többiek nem engednétek meg, hogy azt csinálják velünk, amit ezek tesznek! — Most csak abba kezdhetünk bele, amit el is érhetünk — mondja a mi Fedorunk. — A csendőröket nem engedjük be a faluba? — kérdezik egyszerre többen is. — Van olyan bűnünk, amiért joguk lenne rá; hogy elvigyenek minket? — válaszol kérdéssel Fico. — A nyomor a bűnünk, azt vihetik! — Ogy ám! Még ebben a minutumban! A nyomor, a nyomor! Ezt emlegetjük állandóan. Amikor a tíz, meg a nyolcvan koronás adósságodat sem tudod megfizetni, és emiatt dobra verik a disznódat, kisborjadat, fájdalmadban nemcsak ordítasz, de lángba borítanád az egész világot is. Aztán jönnek az agrárok, szemedbe hintik a port, elhomályosítják látásodat, hogy csak azt lásd és halld, amit ők mondanak, és cselekedj a szent ige szerint: Bízz az Űrban, az urakban, és reménykedj, mi majd elintézünk mindent helyetted!... A szekértolók nem fordulhatnak a rendszer ellen. Mit vársz tőlük? A kisgazda is felismerte végre, hogy a rendszerben a hiba, azért beszélnek ők is a földnélküliek, a nincstelenek nyelvén. Ma nehezen tudnánk magunk között különbséget tenni. Olyanok voltunk, mint a benzines hordó. S a szikra váratlanul kipattant. Csak látnunk kellett a két szénásszekéren ülő
