Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
Éva: Minden éjjel azon az építkezésen dolgozik, már három hete, amióta a vakáció tart. Ilja: olvastam valamelyik újságban, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés címet adják a Depójuknak. Éva: Bárcsak úgy lenne, de attól tartok, be se fejezik, és elpattan az egész, mint a buborék. [Iljának törülközőt ad.] Ilja: (a törülközőt elveszi, de nem mozdul a székről.) Éva: Engedek vizet a kádba. Ilja: Nem, nem kell. Éva: Hogyhogy? Biztosan alaposan megizzadtál. Hja: ( az anyját fürkészi és nem felelj. Éva: Pozsonyban is ilyen hőség van? Ilja: Mama? (Szünet után.) Azt mondtad, ugyanaz az előérzeted volt, mint a karambolom előtt? Éva: (megtorpan) Istenem. Ilja: Hogy is mondjam ... Éva: Nem csináltad meg az utolsó vizsgádat? Nem avatnak? Ilja: Megcsinálom. Avatni is fognak. Éva: Mikor? Mi történt? Ilja: A vonatban egész úton azon törtem a fejemet, hogy hogyan mondjam meg neked. Igazában magad segítettél az álmaiddal... Hallgass meg, mama ... Kérlek, ülj le ... Éva: (szó nélkül a fia mellé ül). Ilja: Ezt a karambolt szerencsére hegek nélkül megúsztam. Éva: Istenem! Hí a: Ez legalábbis nem látszik. Éva: De hiszen szavadat adtad, hogy nem ülsz többet a kormányhoz. Ilja: Nem is ültem. Ez a mostani nem autóbaleset. Éva: Nem? Hanem? Ilja: Mama? , Éva: No? Ilja: Meg kell nősülnöm. Éva: Avatás helyett? Ilja: Az meglesz. Éva: Mikor? Ilja: A legközelebbi őszi terminusban. Éva: Istenem ... Nősülni... Iljuska, kit veszel el? Ilja: Hát egy . . . Éva: Sejtem, hogy nem kettő. Ilja: (megkönnyebbülve megöleli az anyját). Mama? Tudod, hogy egyenesen lángeszű asszony vagy? Éva: Micsoda? Ilja: Zseniális ösztönöd van ... Mit ösztön, távolbalátó, röntgentekintet. Képzeld, valóban ketten vannak. Éva: (hosszabb szünet után). Micsoda? Ilja: Jól hallottad. Úgy van, ahogy mondtam. Éva: Nem, az lehetetlen. Ilja: Ellenkezőleg, teljesen logikus, annak ellenére, hogy az első hallásra lehetetlennek tűnik föl. Azzal, ugyanis, akit elveszek, már van egy kislányunk, aki miatt leginkább kell nősülnöm. Éva: Istenem. Ilja: Mama? Mindent elmondtam? Éva: Remélem. HÍ a: Nem felejtettem el semmit? Éva: Iljuska, kisfiam! Az istenért, mi jön még? Ilja: Mindent részletesen megmagyarázok. Csak attól tartottam, hogy nem leszek képes az egészet világosan és tömören bejelenteni! Éva: Nem, ez nem lehet igaz. Te viccelsz, te ugratni akarsz engem! Ilja: MamaT Ilyesmivel nem szokás viccelődni.
