Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Zsilka Tibor: A cseh humor kreolizációjának és adaptálásának módja Tóth Tibor Hašek-fordításaiban

rántsem merítettük ki. Tóth Tibor Hašek fordításaiban ugyanis számtalan példát talá­lunk mind a kreolizációra, mind a cseh szöveg reáliáinak adaptálására. A kreolizáció főleg akkor domináns sajátossága a magyar szövegnek, amikor a műfordító szükséges­nek vélte a cseh környezet és attitűd felidézését a fordításban. Az említett jelenséggel pl. akkor találkozunk, amikor a tulajdonneveket fonetikailag változatlan formában közli a műfordító a magyar szövegben. Érdemes erre is néhány példát idézni: Történet egy szörnyű kutyáról (O jednom hrozném psuj: „Když tedy uteče, tak je buď ve Vršovicích u pani Kamily, v Barakové ulici číslo 14, nebo v Dejvicích u obuvníka knižka, také by mne mohl utéci do Karlína do Vítkovy ulice k uzenári. Kdyby ani tam nebyl, tak je u pani Zázvorková na Václavském ná­mestí. Možná však, že také utekl do Podolí na Schwarzenberskou tŕídu do tfížního závodu pani Moučkové” (DZ, 188) „Ha tehát megszökne, akkor vagy Vrsovicén van, Kamilla asszonynál, a Barák utca tizenötben, vagy Dejvicén, Knyizsek építészmesternél, esetleg Karlínban a Vitkovi ut­cában, az ottani hentesnél. Ha ott sem találnám, akkor biztosan Zázvorkáné asszony cukrászdájában lelek rá a Vencel téren. De az is előfordulhat, hogy egészen Podolíba csatangol, a Schwarzenberg utcába Moucskáné asszony szabászműhelyébe” (VÄ, 65) A magyar szöveg itt jobbára tartalmazza mindazokat a tulajdonneveket, amelyek az eredetiben Is fellelhetők; s mindez felidézi Prága atmoszféráját. Felidézi akkor is, ha a magyar olvasó a fordításban felfedezi a cseh reáliát: Václavské námestí — Vencel tér. A kreolizációra egyéb példákat is felhozhatunk: Világszép lulcsa (Má drahá pŕítelkyné Julča): slovy svého sluhy Cižka (DZ, 286) Csizsek szolgám szavait idézve (VÄ, 15) Sintérek (Kafouráci): Dnes v Jesenicích u Svarü (DZ, 280) Jeszenyik faluban, Svaráéknál (VÁ, 51) Mozgalmas hittanórák (V hodiné náboženství): Není pochyby, už je vidí všechny, až na Venouška pana správce a Zdenka (ti nebyli nikdy byti. Otec Zdeňkúv byl v školní rade), viset na šibenici (DHS, 125) Kétségtelen, hogy mind egytől egyig az akasztófán végzik, a jószágigazgató úr Ven- delkéjének és Zdenkónak kivételével (ezt a kettőt sohasem verte el; Zdenko papája egyébként az iskolaszék tagja volt). (IM, 234) Természetesen az említett példákat csak ízelítőnek szántuk, hiszen Tóth Tibor mű­fordításaiban e jelenségre számtalan példa akad. A kreolizációnak ez a módja autenti- kusabbá teszi a cseh a környezetben lejátszódó történetet. A kreolizáció mellett azonban az adaptálás is gyakori jelenség nála. A kérdésnek azonban nemcsak ez a pusztán statisztikai jellegű háttere lényeges, hanem főleg az, hogy az adaptálás általában kitűnő műfordítói megoldásnak minősíthető fordításaiban. Erről példák egész sora tanúskodik; itt csak néhány jellemző példát idézünk: Sintérek (Katouráci): Kdykoli se stalo, že černý Balíček si hledával blechy v síni (DZ, 276) Valahányszor a feketebundás Burkus az előszobában bolhászott (VÄ, 46) Vyčichal, že tudy béžel smutný jeho prítel Puntík v dolejšího konce vsi (DZ, 277) Kiszaglászta, hogy erre járt bús barátja, az alvégi Pötyí (VÄ, 47) Mozgalmas hittanórák (V hodine náboženství): Deti z Koroupova védély z náboženství jediné tolik, že milý Bűh ve své neskonalé dobrote stvoril rákos (DHS, 124) A darázsdi gyerekek hittanból csak annyit tudtak, hogy az Oristen mérhetetlen jósá­gában megteremtette a nádat (IM, 233) Jednoho dne pŕinesl Veprek z vedlejších Kozích Dvoru zprávu, že prý je dobré nama- zat rákosku česnekem Egy napon Vencel gyerek a szomszéd faluból azzal a hírrel tért meg, hogy célszerű foghagymával bekenni a nádpálcát (IM, 234) Hiteles bírósági szakértők (Néco o soudních znalcích): Považoval všechny ty lidi za pouhé nuly, nepotrebná indivídua, nad kterými stál tak vysoko jako Himalája nad Rípem (DHS, 279)

Next

/
Oldalképek
Tartalom