Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Dömötör Teréz: Meg akarják javítani
Dömötör Teréz meg akarják javítani Apóiétól két inget vett olcsón, ráadásul kötényt is kapott tőle. Gyönyörűséggel viselte durva csollán ingei után a finomakat. Mosáskor látott ilyet uraknál. Ki hitte volna? Amint az később kiderült, Apola lopta a fehérneműt, mert nem volt neki és mert mániája a csenés. A fölösleg került Juliskához. Rájöttek. Apolát a gazdái elkergették. A tárgyaláson a nagysága ezer koronás abroszt is követelt. Apola nem akar tudni róla — tagad. Bebizonyították — még mindig tagad. Juliska is ott van két inggel, amikről Apola azt mondta neki, hogy ajándékba kapta. Vissza kellett adni. — Orgazda — mondták neki. Apolát egy hónapi fogházra, őt — fiatalkorút — javítóra ítélték. Börtönőr kíséri, szidja, erkölcstani órát tart a lépcsőkön. Sok ember jön szembe — miért nézik úgy? Ügy látszik, az egész világ törvényszék, bíró, ítélnek mindenki fölött. Nem szégyelli magát, nincs oka rá. Apola tisztázta magát az őr előtt, szlovákul beszél. Mire a fogházba érnek, Juliska a tolvaj. Ujjlenyomatot vesznek, Juliska keze csupa olaj, s nincs hol megmosni. A friss piszok eltakarja a régit. Furcsán érdekes itt. Hosszú, üres folyosókon kísérik őket, úgy hallatszik, mintha szembejönnének ugyanannyian. Sok ajtó, lépés távolságra egymástól. Női hangok az ajtók mögött. Esteledik. A zárka sötét lyuk irgalmatlan bűzzel, a sarokban klozett. Koszos rend. Két priccs undok pokrócokkal. Négyen vannak bent a szerencsétlenek. Papgazdasszonyból lett politikai fogoly, sikkasztó pincérlány és két utcai nő közé került. Mindegyik tudja, miért mennyi büntetés jár. őszinték egymás között. Juliska büntetését sokallották. A három lány egymásra mászkált. Nem bírták ki paráználkodás nélkül. Nem törődtek az ő jelenlétével, és nem adtak neki helyet a priccseken. A vacsorát katonasajkában hozták: nyálkás gerslikása, dohos, undok, ehetetlen. Sajnálta a diós kalácsot, amit apja vissza vitt szomorúan, mikor megtudta, hogy nem beszélhet vele. Hirtelen azon csodálkozik: miért vagyok itt? Miért van börtön? Miért ilyenek ezek a nők? Mit keresek köztük? Még éjjel hívják az irodára. Megmondják, hogy javítóba kerül. Ébren van hajnalig, hallgatja a vonatfüttyöket. Szörnyű a bizonytalanság is: hová visszik? Kóstolónak elég volt, amit eddig átélt: fél mindentől. Várja aszlottan a reggelt. A vonaton vigyázott rá az egész fülke, ha a kísérő börtönőr rövid időre kiment. Mindenki tudta, hogy rabot visznek személyében, minden új felszállónak elújságolták. Nézték csodálkozva, szemtelenül, sajnálkozva, örvendve a saját szabadságuknak: ők nem
