Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - Simkó Margit: Bilincs
— Minek? Nincs kiért. — És ha lenne kiért, elválna? — El. Magáért elválnék. A nő felkacagott. — Mi akar ez lenni, leánykérés? — Az. A nő felállt. — Jöjjön Ricsi, táncoljon velem, így majd feltűnés nélkül megölelhet. — Mi akar ez lenni, felelet? — Igen. Azt hiszem, az. Éjfél után, a gyengén kivilágított utcán. — Jó magával Ricsi. Szeret? — Nagyon. És te? — Nekem maga az első az életemben ... — Nekem te vagy az utolsó és ez több ... De hagyjuk őket magukra. A szerelmes fecsegés a kívülállónak esetleg giccsnek tűnhet. A hallban. A csillárok józanul ontják a fényt. — Ricsi kérem, itt ne tegezzen. — Kellemetlen magának? — Kellemetlen lehet mindkettőnknek. Nekem még van egy évem és addig a maga dolga is elhúzódik. Szent isten, már fél kettő, és mi holnap úszni akarunk. Aludjon jól Ricsi. — Nem tudok aludni. Felmennék még magához néhány percre. — Itt a szállodában? Ügy látszik nekem kell magára vigyáznom, Ricsii... — súgva fejezte be — szívem. A folyónál. — Mennyi rosszat kiabálnak róla, pedig ő a föld . . . — Legpiszkosabb folyója —- fejezte be a nő — Miért nem mentünk a strandra? — Egyedül akarok lenni magával. Hol a dressze? A nő ledobta a ruháját. — Alatta. Ezt is a férfiaktól tanultam, mint mindent, ami praktikus. A nap kíméletlenül tűzött s ők egy pillanat alatt felmérték egymás testét. — Magán minden új — gyönyörködött a férfi. — Tavalyi, de nagyon szeretem, mert olyan aprócska, hogy belefér a pénztárcámba. — Nem a fürdőruhájára értettem. — Vagy úgy, ez szellemes volt. De maga sem selejt. Leheveredtek a fűbe, a férfi átfordult a hasára. — Jaj, mitől van ez a nagy forradás a hátán? Lövés? — Nem, beestem az egyik próbán a süllyesztőbe. Azóta ez is hozzám tartozik. Akartam, hogy lássa. — Mikor történt? A férfi felült. — Mikor történt, már megint mikor történt! Húsz évvel ezelőtt történt, mielőtt meghalt az én híres szép anyám, mielőtt elvesztettem a hangomat, mielőtt tanár lettem ... — itt már kiabált — mielőtt... mondja Klára, maga tényleg nem tud semmit rólam? Pedig elég nagy port vert fel az esetem! A lány összerezzent a szokatlan hangtól, de azonnyomban összeszedte magát. — De drága tanár úr, hát hogy tudnék róla — (támadásba lendülés) — hiszen én akkor még nem is voltam a világon — (szúrás) — bocsássa meg nekem, hiszen én akkor még nem is éltem — (telitalálat) — de majd elmondja — (visszakozz!) — csókolj meg Ricsi — (sebtapasz) — gyerünk úszni, érted még ebbe a pocsolyába is belemegyek — (vigaszdíj). Halló Klára. A múzeum előtt képeket vásároltak az ásatásokról, amikor másodszor is kiáltott valaki. — Halló Butterfly!
