Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Babits Mihály: Versek
Babits Mihály epigrammák Nekünk itt hol nincs aki lásson s senkisem jő hozzánk közel hogy halljon és továbbkiáltson: ragyogni, gyújtogatni kell. Szedj ki magadból mindent ami benned örök, és dobd a többit földi tűzbe Akinek szárnya van örökké nyugtalan Nekem a tenger városok kupola-bugyborékaikkal csak látomások, szemtelen torony-hullámaik hiába fecpsentik égnek Az Eiffel torony is felszedte kurta lábát és mint egy óriás hegy ballagott tovább Néha az ember önön lelkét megfogni akarja S mint cica a farkát kergeti gondolatát Fejemen elszáradt a koszorú mely hajdan úgy piroslott, úgy piroslott, hogy azt hitték, ha látták messzirül, hogy lánggal égek, mint egy gyanta-oszlop. Mit ád az Élet már nekem? Fakó virágot, lanyha kéjét ősi búnak sebgyöngyöket... — Jöjj fáklyáddal Halál — És gyújtsad lángra száraz koszorúmat! Rákosi Ernő: Tanulmány, Zsernye (1905)
