Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Lőrincz Gyula: A 25. évforduló margójára

Lőrincz Gyula a 25. évforduló margójára* Huszonöt évvel ezelőtt, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja kezdeményezésére hozzáláttunk egy kulturális szervezet megalakításához, nem a semmiből akartunk elin­dulni, hanem végiggondolva a múltat, előre tekintve a jövőbe, szilárd alapokra fektettük le a felépítendő szervezetünk első tégláit. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a CSEMADOK megalakulá­sakor, 1949. március 5-én, a régi haladó hagyományokhoz kapcsolódott; a régi tapasz­talatokból merítettünk, az első burzsoá Csehszlovák Köztársaság idejéből, amikor nem egy haladó szellemű, munkás-, és kulturális szervezetünk működött azzal a céllal, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének színvonalát emelje. Felsorolhat­nám itt a különféle műkedvelő együtteseket, színjátszó csoportokat, irodalmi- és más érdekköröket, munkásdalárdákat, melyek az első Csehszlovák Köztársaságban mű­ködtek. Hasonló céllal működött a Csehszlovákiai Magyar Fiatalok Szövetsége is; alap­szervezetei behálózták az ország magyarlakta területeit hasonlóképp, mint a cseh és szlovák fiatalok szövetségének szervezetei az ország többi területeit. Ezt a jól bevált felépítési formát használtuk fel a CSEMADOK szervezésénél, a helyi csoportok, járási bizottságok, titkárságok létrehozásakor. Ma 530 helyi csoportunk van, összesen 62 ezer taggal. Ezenkívül, ha aktivistáinkat, rendezvényeink hallgatóit, résztvevőit is figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a CSEMADOK a csehszlovákiai magyarok zömével kap­csolatban van, és ez nagy felelősséget, kötelezettséget jelent számunkra. Huszonöt évvel ezelőtt az alakuló közgyűlésünkön polgári jogainkat visszanyerve arra tettünk fogadalmat, hogy szervezetünk, a CSEMADOK a csehszlovákiai magyarok körében pártunk vezetésével olyan kulturális és népművelő munkát szándékszik kifej­teni, amely elősegíti nemzeteink és nemzetiségeink súrlódásmentes együttélését. Hogy a békés együttélés feltételeinek megteremtése érdekében őszintén feltárjuk és megis­merjük közös történelmi múltunkat minden hibájával s erényével együtt. Az őseink által elkövetett hibákat nem kendőzzük el, de a felelősséget sem vál­lalhatjuk értük, hiszen a volt elnyomóktól, uralkodó osztálytól új társadalmi rendsze­rünkben distancoltuk magunkat, elítélve kizsákmányoló, elnemzetietlenítő politikáját. A volt uralkodó osztály elhibázott, népellenes politikáját leleplezni mindkét részről köte­lességünk. Közös, haladó hagyományainkat viszont ápolnunk, népszerűsítenünk kell, hiszen erre épül békés együttélésünk. Ezen közös, haladó hagyományaink nagyban se­gítenek az új típusú szocialista ember formálásánál. A huszonöt évvel ezelőtt tett fogadalmat igyekeztünk és igyekszünk becsülettel tel­jesíteni. Munkatársaim arra kértek, hogy a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulójára írjak valamit, hiszen rövid néhány évet kivéve megalakulásától kezdve elnöke voltam, és vagyok a CSEMADOK-nak. Igen, elnöke. De ezzel kapcsolatban egy vallomással kezdeném. Mikor felmerült a CSEMADOK életre hívásának gondolata, természetesen felvetődött az elnök személyének kérdése is: Ki legyen a CSEMADOK elnöke? Az elő­készítő bizottság, amelynek tagja voltam, Major Istvánt javasolta; neve tekintélye or­szágos volt. Az urak nem, de a dolgozó nép szerette, szlovákok, magyarok, csehek egyaránt tisztelték, becsülték Majort, a politikust, aki soha nem ingott meg, követke­* Lőrincz Gyula írását a készülő CSEMADOK albumbői vettük át, mely a közeljövőben Varga János szerkesztésében a Madách Kiadónál jelenik meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom