Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - HAGYOMÁNY - Farkas István: „Magyar írók Irodalmi Társasága”

Most néhány valóban író összeállt, hogy annyi év után segítsen ezen a vigasztalan helyzeten, hogy együvé terelje a termelőket, az intellektuális színvonalban is. tehetsé­geseket. Hogy az egy társaságba tömöríteni szándékoltak (sic!) nem adta eddig oly pregnánsan alkotó erejét, az a mai viszonyokban, az itt újra kezdődő könyvkiadás és irodalmi revű hiányában tengődő irodalmi viszonyokban rejlik és éppen ennek orvos­lására készül az új társaság. El kell ismernünk, hogy eddig még ilyen listanciákig senki sem közeledett, és a szándék valóban nemes, becsületes és minden hátsó gondolat nél­küli. Mármost, az írókon múlik, hogy ezt a tiszta szándékot honorálják, üljenek le egy asztalhoz és beszéljék meg a maguk iigyét-baját, jószánťľékkal, magabízó akarattal, csak a művészet, az irodalom nézőszögén át. Simándy Pál, losonci író jegyzi a szlovenszkói magyar írókhoz intézett körlevelet, amelyet teljes terjedelmében itt adunk és szeretnénk, ha a szép terv megvalósulását a közönség elevenebb érdeklődése is elősegítené. »A szlovenszkói magyar irodalom régóta szükségét érzi egy olyan egyesület meg­alakításának, mely kizárólag írókból áll és szigorú művészi szempontok figyelembe vételével választja meg tagjait. Csak egy ilyen egyesület volna hivatott arra, hogy az itt élő írók erkölcsi és anyagi érdekeit képviselje és a szlovenszkói irodalom évek óta vajúdó kérdéseit megoldáshoz segítse. Hogy pedig a tervezett irodalmi társaság tagjai valóban elfogultan irodalmi értékelés alapján választassanak meg, azt az utat látjuk leg­célravezetőbbnek, hogy maguk az írók válasszák meg azt a hét tagú előkészítő bizott­ságot, melynek feladata lenne a társulás gyakorlati kivitelét előkészíteni. Ugyancsak ez a hét ember alkotná a leendő társulás magvát s az alakuló közgyűlésre meghívandó írók névsorát ők fogják összeállítani. Felkérjük tehát Önt, szíveskedjék március 31-ig Simándy Pál címére (Lučenec — Lo­sonc Kollárova — Kiskarsa utca 8. Kultúra könyvkereskedelem) közölni annak a leg­feljebb hét írónak a nevét, akiknek irodalmi ítéletében legjobban megbízik. A bizottság tagjai azok lesznek, akikre a határidőre beérkezett szavazólapokon a legtöbb szava­zat esik. A társaság megalakulása valószínűleg a húsvéti ünnepek alatt Losoncon fog megtör­ténni egy írói konferencia keretében. A konferencia költségeit egy ugyanakkor rende­zendő irodalmi estély bevételei fogják fedezni. Jelen felhívásunkat a következő íróknak küldtük meg: Antal Sándor Pozsony, Darvas János Beje, Darvas Henrik Pozsony, Egri Viktor Nagyszombat, Faragó Sándor Pozsony, Farkas István Pelsőc, Fábry Zoltán Stósz, Fenyves Pál Prága, Forbáth Imre, Földes Sán­dor Komárom, Fülöp Árpád Ungvár, Győry Dezső Kassa, Herczeg Gábor Pozsony, N. Jacz- kó Olga Tavarna, Jankovics Marcell dr. Pozsony, Kaczér Illés Pozsony, Kázmér Ernő Pozsony, Keller Imre Kassa, Kersék János dr. Léva, Komlós Aladár dr. Losonc, Lányi Menyhért Kassa, Márai Sándor Párizs, Marek Antal Katalinhuta, Mihályi Ödön Bogdán, Mécs László Nagykapos, Neubauer Pál Prága, B. Palotai Boris Kassa, Rácz Pál Ungvár, Sebesi Ernő Eperjes, Simándy Pál Losonc, Simon Menyhért Ungvár, Szenes Erzsi Nagy- mihály, Szeredai Gruber Károly Pozsony, Sziklay Ferenc Kassa, Szvatkó Pál Prága, Ta­más Mihály Ungvár, Tichy Kálmán Rozsnyó, Űjváry Péter Pozsony, Vécsey Zoltán dr. Kassa, Vozári Dezső Kassa.” Hosszas lenne felsorolni, miért nem valósult meg Simándy Pál (talán kissé korai?) terve, milyen út vezetett el odáig, amíg a magyar Újságírók Szindikátusa erkölcsi se­gítségével megpróbálkoztak egy írói tömörülés megalakításával. Ebben a munkában az 1925-ben már Prágában tevékenykedő Győry Dezső buzgólkodott, de a tömörülés gondo­lata mellé állt Kaczér Illés, Földes Sándor és a kassai Sziklay Ferenc is, úgyhogy a kezdet biztatónak látszott. A korabeli kisebbségi magyar sajtótermékek közül a Pozsonyban megjelenő Reggel és a Prágai Magyar Hírlap szorgalmazta főképpen az irodalmi társaság tervét. Az ig"2S pünkösd vasárnapján megtartott trencsénteplici írókonferencia előzményeiről talán Győry Dezső név nélkül megjelent cikkét idézhetjük a Prágai Magyar Hírlapból, mert ez az írás minden előző kísérletet, törekvést átértékelő tájékoztatást nyújt az olvasónak. „A csehszlovákiai magyar írók pünkösdje Trencsénteplic fürdőn. — Pünkösd vasár­napján megalakítják az írók szövetségét és megbeszélik nyolc év óta megvitatlan prob­lémáikat. — A PMH munkatársától — (Győry Dezsőtől — F. I.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom