Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Csanda Sándor: Balassi Bálint és a horvát petrarkisták költészete (II.)
stílus lényege az ügyes retorikai felépítésű képes beszéd, a szóképek könnyed és elegáns használata. Ennek a költői hagyománynak rokona és folytatása az újkori nemzeti szerelmi líra: példaként a magyarban Csokonait, a horvátban pedig XIX. századi költőket lehet idézni. Petrarcának ez a rendkívüli hatása az egész európai szerelmi költészetre nem lehet véletlen, s az sem, hogy Dante vagy Boccaccio hatása ezt még csak meg sem közelíti. Amint Kardos Tibor találóan rámutatott: „Ez a különös, a szavak hangtestéből, a sorok zengő rímeiből kiáradó újszerű zene, s ugyanakkor a lélek benső világának szemléletessé tett érzelmei, láthatósága olyan hallatlan újdonságként lepte meg az akkori Európát, hogy bűvöletétől évszázadokon át nem tudott szabadulni. Hazájában pedig Petrarca még ma is irányító hatalom. Ezen a tényen nem tudnak változtatni a Daloskönyv megsápadt darabjai, szójátékai és észtornái, erejükben elhalványult szimbólumai sem. Dantét évszázadok óta bámulják és szeretik is, Boccaccio novelláit tízezrek olvassák, de az irodalmat mint magasrendű művészetet irányító erő egyedül Petrarca maradt a híres „Hármas korona” óriásai között az újkor századaiban.” (Petrarca Daloskönyvének utószava, Budapest 1967. 506.) Amint a bevezetésből is kitűnt, a hasonlóság mellett jelentős különbség is van Balassi és a dalmát petrarkisták költészete között. Balassi költészete egyedülálló és csaknem elszigetelt jelenség volt Magyarországon a késő reneszánsz korában, míg a dubrovnikiak szélesebb irodalmi körre és polgári-városi közönségre (hallgatóságra) támaszkodhattak, s az itáliai hatás őket közelebbről és erősebben érte. Mindennek bizonyos hátránya is volt: a horvát petrarkista költészet, főként az első évtizedekben, jórészt sematikus utánzása volt Petrarca művészetének, s mint már magánál Petrarcánál is, bizonyos szóképek, udvarló frázisok gyakran ismétlődtek. Balassi nem volt mentes a sablonok, legszebbnek tartott formák ismételgetésétől, de szőképeiben — általában ösztönösen — megcsillanak eredeti élményeit tükröző képzetei: ilyenek például a vitézi élet, a közvetlen természetszemlélet képei az egyébként szerelmi tárgyú versekben is. Más szempontból azt is figyelembe kell venni, hogy a petrarkista líra és a reneszánsz költői stílus nem szigetelődött el az előző korok irodalmától és stílusától: vannak olyan elemei, amelyek megtalálhatók az antik görög és a római irodalomban, sőt más korszakok szerelmi költészetében is. Jegyzetek 128 moja kruno zlatom svlta i me meko uzgiavlje. 5/128 129 misál služit odlúčil je sva godišta moja, nu ja tebi sad se obitam, moja kruno svitá. 5/373 130 A ti, kruno švih vil, od Boga imaš dar, Vridniji neg je bil na svitu ikadar. 7/45 131 Toj ti se ja kunu po tvoju lipotu, Ka mi je za krunu i dika životu. 7/50 132 Kako se tebi prístroji, kako se prosi za te, Da tvoja glava ne stoji brez vridne kruno zlate. 7/47 133 Ako če vence moj ter kruno povitá, iskati ures tvoj imanje od svitá. 5/453 í34 x; š’ moje sve blago i blaženstvo vječno, kamenje pridrago i zlato istočno. 5/160 135 Moje čisté zlato, pokli me Bog stvori, odlučen bih na to da me ljubav mori. 5/41 136 o kameňu dragi, vridni mjesta Istočnoga ki useden sveďer stojiš posred srca moga. 5/371 137 Ti s’ ures i slava, ti mi s’ čas velika, ti s’ lipos gizdava i moja sva dika. 5/47 133 Prstenče, ki si bil u brijeme minuto u milos moje vil na ruci gizdavi, sa mnome ti veče sad nijesi u slávi, krostoj ter obadva cvilimo mi zato. 5/448 139 i rosom uzsiva jak drobnim biserom 5/39 1-10 I dike još ine tvojego obraza Gdi narav načine sve lipe ukaza. 7/40 Ml . . . a ni moč uteói od smrti proklete. Roka smrt ne dava, slidi nas dan i noc, jur je nje sva slava, vrh svega ima moc. Smiljena ne ima što da nas otkupi. ar zlato ne primá kad k nami pristúpi. 5/41 M2 O smrti nemilá a ti tvoj tamni jad na moja nezrila još ljeta vodiš sad. 5/368 M3 ... ner takoj ne bleje ni muči, dokli smrt život svoj od tijele rozlúči. 5/190 i-*4 I svak ki tko dvori njoj i za njom tko hodi, vaskolik život svoj u mukah provodi. 5/158 M3 Očima s’ moj um smútila, ter uzdah mori mu mlados, srce s’ sa mnom razlučila, kin mi s’ uzela svu rados. 5/445 MS zač meni onada, vilo, jih pokaza Kadno mi ovil zada ljuvena poraza? M7 a što je život moj otkli znam Ijubezan ner smrtni nepokoj i trudna boljezan? 5/89 M3 a mene ti malo, ni vele ljubiti ne hočeš, za pri me u tugah zgubiti. 5/364 M9 Dušu i sardace bila mi si ranila, hvaljena ti budi ka me si ozdravila. 5/425
