Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Hamar Kálmán: Dózsa alakja a szlovák irodalomban
programját, a Dózsa idejében küzdő jobbágyság szabadságvágyát, amely még a XIX. század közepén, az író korában sem teljesült be. Az ötödik, allegorikus jelenet a XIX. század nemességének önzését jelképezi. Az ördögi kórusban Leviatan, Unhulta, Bellái a fátum könyvét olvassák. A könyv címe: A jobbágyság megunta a rabszolgaságot. A felolvasott rész tartalma: A Krivánsky család a birtok elosztásával van elfoglalva, s nemesi szűklátókörűségük miatt nem veszik észre a veszélyeket: az előrenyomuló törököket és a parasztháború kitörésének elő- hangulatait. A jelenet bővelkedik drámai képekben: a pokol erői megkísérlik megbontani a jobbágyak egységét, az ördög megkísérti Marinát, aki a szlovák népet jelképezi a színműben, a keresztes táborban pedig Gergely lép fel Dózsa ellen. A Temesvár alatti jelenet ábrázolására kétségkívül hatással volt feudális történetírók szemlélete. A tábor életét úgy mutatja be, mintha az erkölcsi romlás és a táborita pikkárdokéhoz hasonló nihilista erkölcsi felfogás vonta volna maga után a temesvári csata elvesztését. Gergely mérsékletre inti Györgyöt, s figyelmezteti, hogy a tábor rövid időn belül felbomlik. Szapolyai csapatai közelednek Temesvár felé. Az elfogott nemes vezérek kivégzése után a keresztesek tíz hordó bort kapnak jutalmul, s az alkohol hatása alatt rövid időn belül az egész tábor elalszik. Az alkalmat kihasználva ekkor árulja el Báthory Istvánnak Simon Tár és felesége a kereszteseket. A következő jelenetben a temesvári csatát és az ellentábor készülődéseit látjuk. Petrovics, Szapolyai híve megálmodja, hogy a csatában elfogadja Dózsát. A temesvári csata 1514. július 29-én a kuruc sereg szétzüllésével 'kezdődik. Az író a jelenet történelmi hitelét bizonyítva Istvánff.i Miklós történetíróra hivatkozik. Báthory csendőrei a kereszteseket hátba támadják, ilymódon segítve Szapolyai seregét. Szapolyai ellen Dózsa vezeti a harcot, Gergely seregei a nemesi lovasság rohama elől szétfutottak. Dózsa és társai elvesztik a csatát és fogságba kerülnek. György kegyelmet kér Gergely számára azzal mentve őt, hogy kényszerből harcol a keresztesekkel. A vezér visz- szautasítja a nemesség vádjait, s a nép bosszúállójának mondja magát. A győztes nemesség elismeri Dózsa vitézségét és a fogságban tanúsított bátorságát. Tudjuk, ha a lovát nem szúrják le, nem került volna élve kezükbe. A kilencedik jelenetben a felkelés utolsó mozzanatai s a menekülő keresztesek beszélgetései elevenednek fel. A cselekmény Bácskában játszódik, a megmenekült keresztesek — Molnár és Kulis — Domonkos seregéhez menekülnek, hogy újra harcoljanak. Menekülés közben értesülnek arról, hogy a Tisza mentén szétszórták a keresztes seregeket. Werbőczi a vezér kivégzése után a parasztokat szélnek eresztette, hogy terjesszék a paraszt-király halálhírét. A keresztesek maradéka már csak a jövőben bízik, s a jövőtől remél szabadságot. Kulis és az élve maradt keresztesek török földre menekülnek a nemesség bosszúja elől. Az utójáték allegorikus jelenete a parasztok szabadságvágyát fejezi ki. A nép számára egyedül a reménykedés és eszméik iránti hűség maradt. József a pikkárdok apostola, a hegyek lakói közt terjeszti a radikális huszita tanokat. A nép körében továbbra is terjednek a forradalmi dalok. A dráma befejező része a szlovák nép XIX. századi törekvéseit énekli meg allegorikusán. Július Botto történelmi tanulmányt írt a Szapolyai-család és a Jagellók koráról s az előbbiek hatalomra jutásától. A korrajzban két fő kérdéssel foglalkozik: a Szapolyai- ak és az 1514-es parasztháború történetével. Mindkét témakört a szlovák nemzeti mozgalom szemszögéből dolgozta fel, határozott kritikai állásfoglalással. A történelmi személyiségek szerepét a kritikai realizmus álláspontjából értékelte. A Szapolyai család történetéről szólva az író az etnográfiai meghatározottságot helyezi a gazdasági helyzet fölé. Szapolyai Imre és István jól érvényesítették Mátyás hadseregében egyéni adottságaikat. Imre Mátyás uralkodása alatt nádor volt, István Szilézia és Ausztria helytartója, m'ajd Ulászló idejében az ország nádora. Mátyás a Sza- polyaiakat grófi rangra emeli, hogy halála után fiát, Corvin Jánost a trónra segítsék. Szapolyai István azonban nem támogatta Mátyás fiának törekvéseit, sőt a birtokaira tette kezét, s a király értékes pecsétjét is eltulajdonította. István Corvin Jánossal szembeszegülve Ulászló mellé állt a magyar trónért folytatott harcban. J. Botto Ist- vánffi könyvére támaszkodva bírálja Szapolyai Jánost, mivel Mátyás halálakor elhagyta
