Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - Zelinka, Milan: Ballada az idősebb testvérért (Elbeszélés, Nóta János fordítása)

lefolyóban a folyosón a falnál néhány tejfölösüveg bűzlött kibírhatatlanul Gavrik bevitte a fürdőszobába mind sikálta belülről és kívülről is hideg vízárral öblítette ki majd azt mondta

már nem bírtuk elviselni a bűzt a fivérem leküldött hát hogy csináljak rendet láttam a kis családban szinte elfelejtett fiút nem tudni új utasításra várt-e vagy dicséretre gondolván nem lesz kárára mondtam köszönöm neked Gavrik hogy kitakarítottál bár nem vagyok méltó a figyelmességedre

és egy kis tábla csokoládét nyújtottam át neki e szavak kíséretében csak ne kapasd őt el szólalt meg a képről idősebb testvére aki középen ült egy széken szegény család vagyunk és fényűzést magunknak meg nem engedhetünk de én úgy gondolom hogy Gavrik megérdemli a csokoládét mondtam meg-e vagy sem azt én döntöm el és senki más tedd le Gavrik a csokoládét és gyere föl

nem Gavrik mondtam derék munkát végeztél edd csak meg nyugodtan a csokoládét Gavrik hallatszott a vászonról fenyegetőn nem hallottad hogy mit mondtam a fiúnak torkára akadt a falat úgyhogy a hátára kellett vernem

no látja mondtam szemrehányóan még ezt a kis csokoládét is sajnálja tőle hogy ne mondja hogy beleavatkozok hát kérem a fiúhoz fordultam menj szépen föl Gavrik a csokoládét meg vidd magaddal

nem a csokoládét ott hagyod hangzott parancsolón a képről vidd csak mondtam a csokoládét

sajnáltam nagyon a fiút maszfatos szájjal állt a szoba közepén és szomorúan nézett a félretett csokoládéra látszott rajta hogy lélekben viaskodik mert egész testében rázkódott akaratlanul is a csemege felé húzódott Gavrik mondtam

megyek már mondta és engedelmesen bólintott a kép felé már megyek pár percig némán álltam a kép előtt és néztem hogyan jelenik meg lassan Gavrik a régi helyén helyzete nagyon is szomorú volt a fivére mellett állt kissé félrefordulva tőle seprűvel a bal kezében estig nem tudtam szabadulni attól a benyomástól hogy a fiú alig hallhatóan pityereg a képen kérleltem többször is őt hogy hagyja abba de a család érthetetlenül szótlan maradt éjjel azt álmodtam hogy Gavrik nem hallgatott a fivérére és megette az egész csokoládét és a vászonra se akart felmenni rögtön amiért is megbüntették méghozzá úgy hogy azt a vászon alakjairól sosem tételeztem volna föl holott azzal dicsekedtem hogy valamennyiüket nagyon is jól ismerem kitagadták őt a képről a lakásban bolyongott és más vásznaknál könyörgött hogy vegyék magukhoz és mindenütt elutasították őt könyörtelenül úgyhogy nem volt hova mennie állt a saját képe előtt jajveszékelt míg végül is a kimerültségtől a pokrócon aludt el

izzadtam mint a ló amikor felébredtem és valóbbnak tűnt ez az álmom mint maga az élet

életem szirtjéről omladoznak a múltam tömbjei és a vállamra zuhannak leveleket régen nem 'kapok már ha meg mégis jönnek szomorú és kifürkészhetetlen jelentések azok járási és kerületi bíróságok jelentik bennük szokásosan hogy új kérvényeim hiábavalóak a válóperben az ítélet jogerőre lépett már régen és fölösleges minduntalan megfellebbeznem mégsem tudok belenyugodni újabb kérvényeket íróik míg a tél a földeken bevégzi lassan és biztosan fagyos zarándoklását holdtöltekor a halak füzérbe gyűlneik és rejtett fészkükben az északi fal viharkabátjában hajnali ötkor ismét megszólalnak a pajkos verebek érthetetlen nyelvükön vitázva hosszan és fáradhatatlanul

végre sikerült meggyőznöm az idősebb testvért hogy engedje le hozzám Gavrikot velem üldögél most minden reggel a porcelán készletnél édes kakaót iszogatunk olyanok vagyunk most mint apa és fia istenem már háromszor ültünk így kedvére volt nagyon udvarias minden falatot hosszasan és alázatosan megköszön és különös és ennek nagy figyelmet szentelek amikor azt hiszi hogy nem nézem minden falatból lecsíp egy darabkát és lopva elrejti az inge mögé