Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Jó reggelt, boldogság (Arbuzov vígjátéka a Thália színpadán)
nyára szívébe zár. De ugyanígy Kovács Júliát is, aki várhatóan a nagyobb szerepekben is megállja majd a helyét. összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy jó előadást kaptunk és tanúi lehettünk egy új színpadi szerző és egy Bratisla- vában végzett színésznőnk sikeres bemutatkozásának. Szuchy M. Emil fó reggeli, boldogság (Arbuzov vígjátéka a Thalia színpadán) Kíváncsian vártuk Alekszej Nikolájevics Arbuzov színmüvének előadását. Már többször meggyőződtünk róla, hogy a neves szovjet drámaíró ismeri jól a színpad lehetőségeit, a világ eseményeinek mélyére lát, felvetett gondolatai magukkal ragadják a nézőt. Két részre tagolt, s több képre bontott játékát — amelynek központi alakja a „nagyszerű 60 éves bábkészítő mester”, Fjodor Kuzmics Baljasznyi- kov — Jó reggelt, boldogság címmel mutatta be a Thália színpad. Arbuzov „titkok” után kutat. Jellemző helyzeteket és típusokat rögzít, gyakorta pasztell-színekkel élénkítve a képet. Cse- hovi alkatú író, szereti és ismeri az embereket, szívesen mozog közöttük, s gyakran elbeszélget velük. Család, közösség, társadalmi helyzet, egyéni hajlamok és még sok egyéb a meghatározója annak, hogy ki milyen álmokat, terveket szöveget magában. S a titokban szőtt tervek dédelgetett álmok általában szembe kerülnek a valósággal. Viktória legjobb barátnőjének a meglátogatására érkezik Leningrádból. Mivel nem találja őt otthon, véletlenül betéved a szomszédban lakó bábkészítő mester lakásába. E váratlan esemény „feldúlja és beragyogja” Baljasznyikov, az öregedő művész napjait. A vonzó és tiszta lányt elbűvöli az őszülő férfi kedélyessége és művészetek iránti rajongása. Viktosa „bizsergető” játéknak veszi a férfi „in- cselkedéseit”, ezért később inkább Kuz- mának, Baljasznyikov főiskolás fiának lázadó és lángoló érzelmeit viszonozza. Ez a szerelmi vonzalom a játék során egyre fokozódik, sőt „komollyá” válik. Csaknem családi tragédiát von maga után. Viktosa végül úgy dönt, hogy eltávozik Moszkvából, visszatutazik „szörnyűséges” vőlegényéhez, az alig húszéves Ljovuskához, nehogy az „ártatlan kalandból” tragédia kerekedjék. Ennyi tehát a darab történeti magva. Az író a nemzedéki konfliktusok mögött a történész és a szociológus biztonságával láttatja a társadalmi összefüggéseket. Az írói látásmód tanulságul szolgál: nem elég csak rápillantani a valóságra, meg is kell értenünk, helyesen értékelni az egyén és a társadalom kapcsolatát. Beke Sándor, a rendező megtalálta az egyes szereplők drámai sorsát jellemző viszonyulásokat és összeütközési pontokat. Beke tudja, hogy életünk egymás szeme láttára zajlik. A bánat és az öröm pillanatait variálva szabadítja meg színpadát az egyhangúságtól és a rutin nyűgétől. Láttatni tudja a drámai gondolatot anélkül, hogy „színháztalanítaná” az előadást. Nem véti szem elől az arányosságot. Ennek megemlítése azért indokolt, mert Arbuzov is arányosságra törekedve építi a cselekményt, és szerepeltet különféle jellemeket. A rendező óvakodik a feltűnősködéstől és az üres pátosztól. Nyugodtan és tárgyilagosan mérlegel. Tetszett megoldásai közül, hogy Krisztofor Blhint, a bábké- szítő-mester segédjét, odaadó barátját, nem hagyja háttérben. Személyiséggé emeli. Bekének ez az elképzelése újszerű mozzanat azoknak a rendezőknek ellenében, akik csupán Baljasznyikov személyét emelik ki és állítják kizárólagosan főszerepbe. Gyurkovics Mihály kapta Baljasznyikov szerepét. Játéka eredeti, sajátosan jellemző. Kedvesen morcos gesztusaival a pajzán színpadi hős naiv megjelenítésével az előadás egyik erőssége. A szereposztás szerint Boráros Imrét említjük másodiknak, aki Baljasznyikov fiát, Kuzmát formálta meg. Kuzma fölényes és rapszódikus okoskodásain is átüt a türelmetlenség, cselekedeteinek meghatározója. Boráros Imre alakítása érzékeny emberi szívet s tűnődő fontolgató elmét mutat. A cinikus felszín rokonszenves vívódó lelkű embert takar. Krisztofor Blhin alakja központi figurává emelkedik Várady Béla játék-felfogásában. Alakítása elsőrendű színészi teljesítmény. Bölcs derűje a szovjet-orosz 284
