Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - JEGYZET - Vörösmarty Géza: A szabadságharc pozsonyi vértanúi
szállítják. Vele együtt Gruber hadnagyot is láncra verték, mert nyíltan kijelentette, hogy mindenben osztja Mednyánszky álláspontját. Június 1-én Pozsonyba érkezik Haynau, és azon nyomban elrendeli a két fogoly perének mielőbbi befejezését. Mednyánszky a katonai vizsgálóbizottság előtt kijelenti, hogy ha tőle függ, Lipótvár soha nem jut osztrák kézre. Hasonlóan nyilatkozik Gruber is. Haynau parancsára június 4-én mindkét vádlottat kötél általi halálra ítélik. Másnap a pozsonyi vártól nem messze fekvő Szamárhegyen Mednyánszkyt és Grubert felakasztották. A halottakat a helyszínen elásták. Mednyánszky holttestét később egy meghitt szolga segítségével felkutatták, titokban kiemelték a gödörből, s szülőföldjére, a Trencsén megyei Beckóra vitték és a családi sírkertbe temették. Június 18-án a pozsonyi evangélikus lelkész, Rázga Pál esik áldozatul. Pozsonyban éri a szabadságharc, melynek híve lesz. Ékes szóval és nagy lelkesedéssel hirdeti a szabadság igéit. Ezért kellett vértanúságot szenvednie. Egy nappal a halálos ítélet végrehajtása előtt a pozsonyi prímási palotában gyászruhába öltözött női küldöttség kereste fel Haynaut, a mindenható vérbírót. Térdre borulva, sírva könyörögtek papjuk életéért. Hiába, mert a kőszívű ember azt mondta: ,,Er soll nur baumeln — zum abschreckenden für alle Rebellen!” (Hadd lógjon az akasztófán — elrettentő példaként minden lázadó számára!) A június 17-ről 18-ra virradó éjjel erős katonai fedezettel a várkaszárnya fogházába szállították az elítéltet. Hajnalban kinyíltak a börtön ajtajai. A Szamárhegyre vitték, ahol már állt az akasztófa. „Áldom szegény, drága hazámat, kívánva, hogy nemsokára szabad és boldog legyen!” Ezek voltak Rázga Pál utolsó szavai. Alig egy hónappal az evangélikus lelkész felakasztása után egy katolikus papot lövetett főbe a pozsonyi hadbíróság. Az áldozat Mészáros Dávid sopornyai katolikus lelkész volt. A vádirat szerint azzal, hogy a népet lázította — tevékenyen részt vett a fegyveres ellenállásban: „Ha nincsen fegyeveretek vagy más öldöklő szerszámotok, ragadjatok követ vagy téglát, és azt dobáljátok az ellenség fejére.” Az ítéletet a felsőbb helyen való jóváhagyás után július 16-án hajnali négy órakor hajtották végre. Stift József 23 éves földbirtokos vértanúról sem tudunk sokkal többet, mint ami a hivatalos aktákban állt. Stift részint beismerte, részint tanúk bizonyították, hogy a nagy- rippényi plébánosnak több forradalmi proklamációt adott át, hogy a szószékről hirdesse ki; a jegyzőt pedig befolyásolta, hogy sürgesse a „forradalmi főispán” által elrendelt újoncállítást. Ezenfelül kitűzette a magyar nemzeti zászlót a templom tornyára. Ezek alapján a statáriális bíróság Stift vagyonát lefoglalta, őt magát kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet a bíróság elnöke, Kempen altábornagy főbelövésre változtatta, s azt július 20-án végre is hajtották. 1849. július 23-án egyszerre három halálos ítéletet hajtottak végre. Tóth József földművest, Bugyik József bérest, Treksler Ferenc községi jegyzőt — mindhárman tardos- keddiek — a fegyveres zendülésben való részvétel miatt végezték ki. Az említett tizenhárom pozsonyi szabadsághős hamvai egynek — Mednyánszkynak a kivételével mind pozsonyi földben porladnak. Rázga sírja a helybeli evangélikus temetőben van, gondozatlan, elhanyagolt állapotban. A többiről azt sem tudjuk, hol porladnak, mert holttestüket a kivégzés helyén ásták el. Az utókor 124 év elteltével sem tudott méltó emléket állítani nekik. Némi remény van arra, hogy e téren talán fordulat áll be. A magyarországi Hazafias Népfront Országos Tanácsa a budapesti Kerepesi temetőben létesítendő Magyar Nemzeti Sírkert munkaprogramjáról írott tanulmányában azt javasolja, hogy folyamatosan össze kell állítani és nyilvántartani a magyar történelem nemzeti kegyeletet érdemlő személyiségeinek a nevét és hamvaik helyét, s gondoskodni arról, hogy a kegyeleti szempontok érvényesüljenek. Fontosnak tartja a tanulmány, hogy felkutassák és figyelemmel kísérjék az ország határain túl eltemetett neves magyar személyiségek sírjait is. Az elgondolás figyelmet érdemel, mert a nemzeti kegyelet terén még sok a tennivaló. Gondoljunk csak arra, hogy hány kiváló magyar porlad idegen földben. Körösi Csorna Sándor, majdnem teljesen elpusztult sírban, Darzsilingban alussza örök álmát, Bartók Béla New Yorkban, Rákóczi Kassán... folytathatnánk a felsorolást, de talán ennyi is elég. A pozsonyi tizenhárom vértanú nagyobbrészt nem neves közéleti férfi, hanem egyszerű, szerény polgárember, de a szabadságért folytatott harcuk, az elnyomók elleni küzdelmük és kioltott életük megérdemli, hogy emlékük előtt tisztelegjen a nemzeti kGgyölGt. \/ ÖT Ö STTLdVtlJ G&ZCl 269
