Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Fogarassy László: Radnai Béla élete és munkássága
rait sokszorosítás és külföldi terjesztés végett vásárolták meg. Mintegy 80 művéről tudunk, ezek közül meg kell még említenünk a „Jár a baba” és a „Putifárné” c. szobrokat. A pozsonyi Petőfi-szobor megalkotásának gondolatát maga Fadrusz hagyta Radnaira. 1899-ben Wolfgang Riepl, a Westungarische Grenzbote németországi születésű szerkesztőjének kezdeményezésére a pozsonyi újságírók felhívást intéztek a város közönségéhez, hogy állítson szobrot Petőfi Sándornak. Ezt azzal indokolták, hogy „Petőfi hosszabb ideig itt lakott, az országgyűlési ifjúság körében itt lelkesedett a nemzeti élet akkori hatalmas fellendülésén, itt írta egynéhány szebbnél-szebb szabadság-költeményét és szerelmi versét...” A felhívás kedvező visszhangra talált, úgyhogy rövidesen megalakult egy szobor-bizottság, amelyben mind a mágnás-kaszinó, mind pedig a munkásegyesületek képviselve voltak. A Petőfi-szobor megmintázására Fadrusz János vállalkozott volna, mivel azonban 1903-ban meghalt, a szoborbizottság nyilvános pályázatot írt ki. Erre 1904. augusztus 29-ig 41 pályamű érkezett be. A pályázatot Radnai Béla nyerte meg és ő készítette el a szobor teljes nagyságú mintáját is, amelyet a bíráló bizottság változtatás nélkül elfogadott. A zsűri ezenkívül kiosztott három díjat, amelyek budapesti szobrászművészeknek jutottak és négy további szobortervet pedig megvételre javasolt a városi múzeum részére. Ezek között volt a pozsonyi Rigele Alajosé is. A szobormodelleket kiállították a primás- palota tükörtermében, hogy a nagyközönség is megtekinthesse őket. Mind a kiállítás látogatói, mind pedig a sajtó képviselői szinte kivétel nélkül elismerték, hogy Radnai alkotása méltán győzött a pályázaton. . A szobor elkészítésére megindított gyűjtés alkalmával a pozsonyi hírlapírók egyesülete 10.000 koronát ajánlott fel, a költségekhez Pozsony város tanácsa 9000 koronával járult hozzá, az újságírók által rendezett kerti ünnepélyen 6152 koronát, a Merényi Ödönné által kezdeményezett virágünnepen 14.410 koronát gyűjtöttek össze. [1911. június 3-án és 4-én mintegy százötven asszony és lány mint mozgóárus a városban virágot árusított a Petőfi-szoboralap javára, a felállítandó szobor helyén, a Városi Színházzal szemben pedig külön virágárusító sátort állítottak fel, amely előtt felváltva katona- és cigányzenekar játszott. Ezenkívül kisebb-nagyobb összegeket ajánlottak fel különböző hivatalok és magánszemélyek, akik között számos névtelen kispénzű jelentkezett filléres adományaival. Mondhatni tehát, hogy a költségek túlnyomó részét Pozsony város és az akkori Pozsony vármegye lakosai — nemzetiségi különbség nélkül — közadakozásból gyűjtötték össze. így volt lehetséges, hogy a szobor márványbafaragását a világhírű carrarai Triscornia cégnek adják ki. A Petőfi szobor leleplezése 1911. szeptember 8-án volt az akkori Kossuth Lajos téren (ma Hviezdoslav tér), azon a helyen, ahol 1911 tavaszáig Hummel János zeneszerző szobra állott. Ezt a mellszobrot a Notre Dame zárda előtti parkba helyezték át. A Petőfi szobor ünnepélyes leleplezésén nemcsak a város és vezetői, hanem a hadtestparancsnokság személyzete is megjelent, Frigyes főherceggel az élen. Ezt az ünnepélyről készült egykori fényképfelvételek is tanúsítják. Budapestről jelen volt a Petőfi Társaság küldöttségé is, élén Herczeg Ferenc elnökkel. Kolmár József, Petőfinek akkoriban egyetlen életben levő barátja, 91 éves nyugalmazott jogakadémiai tanár is ott volt a meghívott vendégek között. A megnyitó beszédet Brolly Tivadar polgármester tartotta. A szobor leleplezése után további szónoklatok hangzottak el, majd megkezdődött a koszorúk elhelyezése. A szoborbizottság ezután a Petőfi Társaság küldöttségének tiszteletére százterítékes díszebédet adott a Zöldfa (ma Carlton) szállóban. A díszebéden számos szónoklat hangzott el, amelyek nagy elismeréssel méltatták a szobrot és alkotóját. A pozsonyi szobor-kompozíció Petőfi alakja a talapzat megemelt részén előrelép, a háttérben pedig a költészet múzsája pálmaággal fedi le a költő rózsacsokron nyugvó elhagyott lantját. A talapzat Gondos Imre jól sikerült szecessziós alkotása, tompább fényű, szürkés hazai mészkőből készült alkotás, érvényre juttatja a hófehér carrarai márványból készült szobrot. Radnai kisebb jelentőségű munkái is figyelmet érdemelnek. Közülük meg kell említeni a balatonföldvári Széchenyi Imre szobrot és Damjanich tábornok özvegyének, szül. Csernovics Emíliának síremlékét a budapesti Kerepesi-temetőben. Radnai műveivel rendszeresen részt vett a budapesti Műcsarnok tárlatain, benyújtotta tervét a kassai Rákóczi- síremlék pályázatra is. 1906-ban a milánói világkiállításon aranyérmet nyert, és a koronázási jubileum szobrászati nagydíját kapta meg. Olaszországban az első világháború kitöréséig 266
