Irodalmi Szemle, 1974

1974/3 - Vörösmarty Géza: Kempelen Farkas (1734—1804)

Vörösmarty Géza

Kempelen Farkas 1,31 ■ ™4

Március 26-án van halálának 170. évfordulója.

Kempelen Farkas, a híres feltaláló műszaki képességei és találmányai messze túlszárnyalták a kort, amelyben élt és alkotott. Életében nem részesült kellő megbecsülésben. Világhírre sakkozógépével tett szert. Ez a maga nemében remek műszaki alkotás volt, de többi találmányához mérve nem túlságosan jelentős. Azon találmányait, amelyek figyelmet érdemeltek volna, nem értékelték kellőképpen, mert az uralkodó osztály legmagasabb köreiben, de még az udvarnál is hiányosak voltak a természettudományi ismeretek.

Kempelen családjának ősei egyes források szerint Angliából kivándorolt nemesek voltak. Abban az időben a nemesi családok jobb érvényesülési lehetőségeket hazájuk határain kívül kerestek. Szolgálataikat külföldi uralkodóknak ajánlották föl. A bevándorolt nemesek, az indigénák hü, odaadó támogatói voltak az uralkodóháznak. A Habsburgok különös szívességgel fogadták a külföldi jelentkezőket, a folytonosan a jogaira hivatkozó magyar nemességben ugyanis nem nagyon bíztak.

Az indigénák között gyakran akadtak kalandorok is, akik csak saját meggazdagodásukat tartották szem előtt. Voltak azonban tisztességes szándékú, tehetséges és művelt emberek is. Ilyen volt Kempelen Engelbert — Farkas apja, a pozsonyi harmincados, majd később udvari tanácsos. Kempelen Engelbert házasságából több gyerek született, de csak három maradt életben és érte el a felnőtt kort, a többiek gyermekkorban meghaltak. A legidősebb fiú, András csillagásznak készült, majd a bécsi lovagakadémia tanára, később igazgatója lett, azután ausztriai követségi titkár és udvari történetíró, majd pápai protonotarius apostolicus, végül egyházi pályára lépett és mint kanonok halt meg Pozsonyban. Sírköve vörös márványból készült és ma is ott látható a szépen renovált Klarissza templomban, amit a gótikus plasztika részére múzeumnak rendeztek be. A középső fiú, — János — katona lett és a tábornoki rangig vitte. A család legfiatalabb gyermeke, Farkas, Pozsonyban 1734. január 23-án született. Győrött járt iskolába, majd a jogot Bécsben végezte el. Tanulmánya befejezése után, egészen fiatalon, 21 éves korában a magyar udvari kamara fogalmazója lett. A ranglétrán gyorsan halad előre tehetsége és szorgalma által. Hat év múlva titkár, néhány év elteltével udvari tanácsos, ötvenkét éves korában a legmagasabb rangot éri el, a magyar udvari kancellária konziliárusa lesz, ami a mai államtitkárnak felel meg. Lefordítja Mária Terézia latin nyelvű törvényeit németre. Munkája által nagy megbecsülést szerez. Amikor kinevezik fogalmazóvá, Mária Terézia saját kezűleg írja rá az aktára: „a magyar udvari kamara sokat fog nyerni az ifjú Kempelen úrban.”

Kempelen bármennyire igyekvő hivatalnok, hajlama szerint azonban inkább természettudós, kiváló feltaláló volt. Emellett mint társaságbeli ember is nagyszerűen megállta a helyét, jómodorú, kellemes társalgó, jól játszott különféle hangszereken, kitű230