Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Szénássy Zoltán: „Dózsa György unokája vagyok én”
Budára Dózsa György, s Bakócz benne látta a keresztes hadak méltó vezérét. Dózsa György, aki egész életében a török ellen harcolt, családi hagyományaihoz híven vállalta a vezéri megbizatást. A XIV. és XV. század Európa-szerte nagy népi megmozdulások időszaka volt. Angliában Watt Tyler, Csehországban Jan Žiška, Németországban Thomas Münzer, Oroszországban Sztyepan Razin, Erdélyben Budai Nagy Antal vezetésével tört ki parasztfelkelés. A hűbéri rendszer egyre mélyülő ellentmondásai s az oligarchiák birtokszerző politikája egyre-másra paraszti megmozdulásokhoz vezet. Természetes az, hogy a pápai bulla értelmében földjét és urát elhagyó magyar paraszt a szent elhatározás mellett tele volt évszázadok alatt felgyűlt keserűséggel és urai iránt érzett gyűlölettel. A keresztes had nőttön-nőtt Rákos mezején. Bakócz azt hitte, hogy hamarosan elindul Dalmácia felé, a török ellen. Még maga a vezér is azt gondolta, hogy — mint egykor Hunyadi János tette — a kereszt jegyében száll szembe a terjeszkedő törökkel. Hogy mégsem így történt, annak nem ő volt az oka. Hegedűs Géza szerint: „Dózsa csupán erkölcsi nagysággal és kemény férfiassággal vállalta a szándéka ellenére elébe táruló történelmi feladatot, hogy a nép vezére, hőse és vértanúja legyen.” A török ellen kardot fogó parasztokat kereszteseknek, vagy latinosán „kruciátusok- nak” nevezték, a mellükre varrott piros kereszt után. (Valószínű, hogy ebből a kifejezésből alakult ki a kuruc szó. A későbbi századokban Dózsa katonáit kurucoknak is nevezték.] Telegdy István főkincstartó volt az aki elsőként érzett ijedelmet az óriási parasztsereg láttán. S amikor eljutott a híre Rákosra, hogy az urak halálbüntetéssel sújtják azokat, akik felvarrják a keresztet, és az otthonmaradottakon állnak bosszút a hadbavo- nultak miatt, egyszerre kirobbant az évszázadokon át visszatartott keserűség, az igazi ellenség, a dolgozó milliókon élősködő főúri osztály ellen. A forradalmi néphangulat kialakításában nagy szerepe volt a ceglédi papnak, Mészáros Lőrincnek, aki a felkelés legradikálisabb szárnyának volt a képviselője: „Ők szívták ennyi időtől fogva a mi verítékünket, s immáran elbújnak, nem mernek országunkért vívni a törökök ellen. Jertek, menjünk reájuk, a békavérekre.” Bakócz kénytelen volt engedni az urak nyomásának, és kiadja a bulla visszavonásáról szóló rendeletét, Dózsát pedig azonnali indulási paranccsal a török ellen irányítja. Dózsa május 16-án indította el seregeit, és mintegy 50 000 parasztkatonával dél felé indult. A sereg alvezérei Dózsa Gergely, Száleresi Ambrus, Mészáros Lőrinc és Túr- kevei Ambrus voltak. Dózsa seregeiben nemcsak jobbágyok harcoltak. Voltak ott nagy számmal kézművesek, falusi papok, sőt kisnemesek is. Maga a fővezér is ezek közé tartozott. , Diadalát az Alföldön A parasztsereg a Nagy-Alföld irányába indult, és Ceglédet elérve Dózsa kiadja híres kiáltványát, melyben felszólította a falvak és városok népét, hogy álljanak be a felkelő seregbe: „Székely György, vitéz katona, a keresztesek istenáldotta népének fejedelme és főkapitánya, csak Magyarország királyának és nem egyúttal az uraknak alattvalója, a Magyarországban, név szerint pedig Pest és Külső-Szolnok vármegyékben levő városoknak, mezővárosoknak és falvaknak, együtt és egyenként üdvözletét küldi! Tudjátok, hogy a hitszegő nemesek ellenünk és egész keresztes hadunknak szent célú gyülekezete ellen ártani vágyó kezekkel fölkeltek, hogy bennünket üldözzenek, háborgassanak és zavarjanak. Ezért nektek számkivetés és örök büntetés terhe alatt parancsoljuk és rendeljük, hogy rögtön és azonnal, amint jelen levelünket meglátjátok, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, repüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosába; és siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtelen és gonosz nemeseknek erejét és kezét korlátozni, megfékezni és megzabolázni tudja. Ha így tesztek, jól van; különben a fent írt büntetést vonjátok magatokra. Sőt ezzel sem érjük be, hanem saját telketeken kapufélfátokra függesztünk és akasztunk fel, karóba húzatunk, vagyonotokat elpusztítjuk, és zsákmányra hagyjuk, feleségeiteket és gyermekeiteket pedig megöletjük.” A fő sereg Dózsa vezetésével Karcag—Cegléd—Tiszavarsány—Nagytúr—Lippa irányába vonult. Csáky érsek és a későbbi nádor, Báthory István Csanádnál várta a parasztokat 226
