Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Škamla, Ján: Két vers (Veres János fordításai) - Kováčik, Marián: Két vers (Veres János fordításai)
Ján Škamla folytatás a véglesi vár asszonya Pont vagy már tavaszunk végén Ki tudja visszatérsz-e Sokáig néztelek: búcsúszavam némán kiáltva Az út szélén láthatatlan kereszt mered az égre s különös lekicsinylés von rozsdát kulcsunk vasára Ki lopta magát közénk? Milyen vész zuhan valónkra? Rejtélyek köde telepszik az alkonyi mezőre íme a porban itt hever egy ló lehullt patkója s a fukar jósnők új gyászhírt merítenek belőle Eltűnsz Kihúnyt a tűz pírja Eső ver cseperészve a földön lábnyomod olyan már mint a varas sebhely A vidéket elrútítja szerelmünk totemképe Emlékezz balsorsunkra és kedved szerint nevezd el éhségtől elcsigázva jajgatva rogyott össze saját siralma málló falánál (Nicsak a hold kevély pecsét az asszonyi ráncok vádiratán ) Négykézláb mászott be az ínséggel tapétázott szobába Ki érti ezt ma? Nem könnyű megtalálni az ember lábnyomát Veres János fordításai Marián Kováčik Rómeó és Júlia Sámson és Delila Elfojtják a fáklyalángot Az árnycsata véget ér Csomagoljunk csepürágók Ez a darab csupa vér Bódénk dőljön ön-porába Hullj le rólunk ólomsúly Szép Júlia fehér álma szögön lógjon ezentúl Egyik család gyilkos láza költözzön az őpadlásra másikat meg földbe ásd Hajítsd el a gyászt és kócot Itt vannak az ember-dolgok Minket várnak Senki mást Egyetlenem megkérlek valid be hát miből vagy s mit rejtesz szíved zugában ... Farostok szövik testem át meg át Önsúlyomat már nem bírja vállam ... Áruld el újra édes mért nem hagy csöndben nyugodni sohasem a bánat... Azért mert fehér kenderfonál vagy s én gálya vagyok mely orozva támad ... Kérlek: még egyszer mondd meg csillagom mily fortéllyal fűzhetném lényed láncra... Ha fészket lelsz egyszer a házfalon ne hagyd hogy elrepüljön a madárka ... Kecses szavakat szólsz és mind hazug A szerelem megszólalt S kialudt Veres János fordítása 223
