Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Petrőci Bálint: Hullám hullámot tör (I.)
juthatnánk egy lépéssel előbbre. Azzal tisztában vagyunk: amikor a pártba léptünk, politikára adtuk a fejünket. Aki pedig politizál, az a hatalomért küzd. És azt is tudjuk, hogy a szomszédos községben, Čertižnén a miénknél gyengébb a pártszervezet, talán feleannyi tagja van, mint a miénknek. — Fogjunk össze minél több faluval — indítványozom. — Közös gond bánt bennünket ... Ehhez még csak azt kellett volna hozzátennem: a nyomornak ugyanaz az arca mindenütt. Akit nem sújt a szegénység, szörnyűlködve néz. Akinek pedig üres a zsebe, az csak hozzánk hasonlóan beszélhet. Március tizedikén egy öttagú parasztküldöttség tart Certiznéről Medzilaborecra. Galas járási főnök fogadja őket. — Mit kívánnak? — Egy a kívánságunk, járási főnök úr. Engedjék el az adót! Nálunk és Haburán negyvenkét kisgazdát fenyeget a dobra kerülés. Ez az élet végét jelentené... Galas a már ismert szavak hallattára elvörösödik. — Maguk mindannyian kommunisták! — kiált fel mérgesen a járási főnök úr. — Menjenek a maguk képviselői után. Bennünket hagyjanak békén! ... Még aznap elterjedt a környéken a szép fogadtatás híre. A parasztok dühükben apró darabokra tépték a végrehajtási végzéseket, mintha ezzel semmisnek mondanák ki a bírósági döntést. A járási főnök úr jól tudta, hogy nem futhatunk a kommunista képviselők után, mert messze vannak. De ha véletlenül idejönnének, akkor is marad minden a régiben, mert nem köthetik meg a járási hivatal kezét. A parlamentben pedig addig csapkodhatják az asztalt, amíg bele nem fájdul a kezük, mert kisebbségben vannak, leszavazzák őket. Ha itt nem történik semmi, az elvtársaink ott szónokolhatnak hiába. De ha adut adunk a kezükbe, kész tények elé állíthatjuk ellenségeinket, akik az országot kormányozzák. Eszembe jut egy magyar dalocska. A terebesi répások között hallottam. „Egzekválni gyün a bíró, nem nézi, hogy hány a síró ...” Mintha ránk szabták volna a dalt. Ők nem nézik, de mi nézzük a sírókat, mert mi is közéjük tartozunk. Még kettőt alszunk és a megszabott időpontban kopogtatás nélkül beront hozzád a végrehajtó. Még kettőt alszunk ... A máskor csendes, meghunyászkodó emberek pattogó szavakkal beszélnek. Ha elviszik a borjúmat, a lovamat, a disznómat, felkötöm magam! Ha ilyesmit hallunk, felforr annak is a vére, akit a veszély pillanatnyilag nem fenyeget, de maholnap őt is elérheti. Még nem történt semmi, de a feszültséget érezni a levegőben. Csak egy szikrára van szükség, hogy az ember úgy robbanjon ki, mint a vulkán. A kerületi bíróság döntése alapján 1935. március 13-án, reggel nyolckor Borov községben kezdik meg az árverezést. A mezőlaborci Eliáš Mihalo, bírósági végrehajtó egy ügyvédbojtár kíséretében pontos menetrend szerint egzekvál. Nyolckor, nyolc harminckor és kilenckor. Egy fél óra sem jut egy családra. Nyikoláj Zozulák száz koronával tartozik Rubin Eufraimnak. A kisparaszt öttagú családjára hivatkozva halasztást kért. Nem adták meg. Eliáš Mihalo bekukkant az istállóba. Igen, ott a lefoglalt piros borjú. Százötven koronára becsülték. De nincs kinek eladni, egy kupecforma ember se közeledik Zozulák házához. Csak a kíváncsi szomszédok csődültek össze, de azok is úgy néznek a végrehajtóra, mintha a szemük helyén döfésre kész vasvilla állna. Mondja is a végrehajtó, ahol nincs vásárló, nem tehet semmit. Nyolc harminckor már Iván Bom- bár udvarán áll. A gazdát hetven koronáért perelték be. Még ezt a kis összeget sem tudja kifizetni. Mihalo úr könnyen eleget tehetne a felperes kívánságának, de a lefoglalt borjút, vagy az öt mázsa szénát itt sincs kinek eladnia... Berkovics kocsmárost ezerkétszáz korona s kilencven fillérért Menhard Kraus perelte be. Itt a kocsmajogot árvezernék, de jelentkező valahogy nem akad... Gyorsan átjönnek Haburára. Elias Mihalo végre fellélegzik. „Megjött” az első fecske! Ondrej Steňko és társai összeadják a pénzt s kifizetik a tartozásukat, hatszáznegyven korona harminc fillért. Fél tizenegykor Pável Petrovaj portáján néz körül a végrehajtó. Itt nagy összegről van szó, Petro- vaj ötezer koronával tartozik dr. Andrej Toronský humennéi ügyvédnek. A lefoglalt két lószerszám, egy ló, egy szekér, egy borjú és öt juh kikiáltási ára mindössze ezer korona! Olcsójánosok vagyunk! — kiálthatná a végrehajtó, ha lenne kihez fordulnia. — 215
