Irodalmi Szemle, 1974
1974/3 - Keszeli Ferenc: Versek
Reszeli Ferenc férfikor melegszem a szótlan áhitatnál küszöbök közt nincs hol tüzet rakjak Prométheusz arccal néz a napnak ... ha moccannál: tűzzel átitatnál gyufát gyújtanék — nézném arcodat arcod fényénél látnám a gyufát aprítanék hidakból tűzifát s parazsak közt érne az alkonyat szótagok lobognak — ábrándozom messze hamvadé gyönyörű tüzed a túlsó partról számban áthozom és elszegődik nyomunkba a folyó követ amerre fáklyánkat viszed és sárga árja tűztől tisztuló madártávlat szerteszét nyújtózó borzas spirálvonal emésztődik itt fönt — hanyagul a kémények közt ahol lakom egy másodperccel később alkonyul és bíborabb a kormos szürkeség ha kinézek a félvak ablakon hol esténként a varjúraj vonul csillagos sötétté nő a messzeség s szám szélén egy jégcsap meglazul abacsonyi tél Lapui a szürke köd tava. Benne láthatatlan, üszkös károgás ... s majd a nem hallható, lomha hóesésben aláhull egy puskadurranás. Nyulak riadnak lábnyomok között, őzek ütik fel messze fejüket, s a hóesés a dermedt pillanatban, toronymagasban, félve megreked. A folyó jegén taréjos torlaszok, alatta langyos víz oson ................. . .. azt a delelgető, szélcsendes telet, új gyermekkor híján, holtig hordozom kátyúban akasztás előtt aszalt penész a régmeszelt falon a piszkos ágyban egy pallos hever almacsutka a mocskos asztalon Villon szaval de senki nem felel margot szellent — az ablak csukva van s orrát françois dehogy fogja be a mázsás nőt bámulja boldogan hozzá láncolja szíve s érdeke a költő részeg — s párizson köd ül a kocsmárosnál nincs több hitele jövők avulnak el — ám ő üdvözül s nemes szándékkal telve ülepe ajánlás herceg — ez ülep nem gyávasággal búcsúzó megvetéssel van tele így távozom és nem mirtuszággal vár rám a hóhér koszos kötele ne fordulj vissza Hüszteron felé anyád ölét elmosta az idő s huszonhét év keréknyomát a tajtékos sárban ne keresd csapj beteg lovaid közé és folytasd utad túl a tükrök térbő síkjain 203
