Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Reinel János 1888/1973
figyelő Reinel János Az elmúlt év alkonyán költözött el az élők sorából Pozsonyban dr. Reinel János, aki úgyszólván egész életét a magyar irodalomnak szentelte. Nem az volt az ambíciója, hogy magának biztosítson irodalmi halhatatlanságot, hanem hogy alkotó tehetségek útját egyengesse. Jó egynéhány csehszlovákiai magyar író megnemértés, apátiával határos közöny és érvényesülési lehetőség nélkül talán névtelenül tűnt volna el a társadalom szürke robotosai között. Győry Dezső első könyve is Reinel János támogatásával jelent meg. Tudjuk, hogy milyen szerepet játszott Osváth Ernő a Nyugat nemzedékében. Regionális szinten hasonló feladatot végzett Reinel János is az első köztársaság magyar írói társadalmában, nemcsak mint tehetségeket felismerő és irodalmi fórumhoz juttató fő- szerkesztő, hanem mint mecénás is. A megélhetési minimum határán vergődő íróknak gyakran juttatott a sajátjáéból tiszteletdíjat, kegyes csalással azt állítva, hogy a kiadó- hivatal küldi. Nem akarta megbántani önérzetüket. Mert ki gondolta volna, hogy az általa alapított Magyar Minerva című irodalmi és tudományos folyóiratra ráfizetett? Reinel János 1888. május 15-én Szatmárnémetin született. Jogi tanulmányait Budapesten doktori oklevéllel fejezte be, utána pedig Pozsony vármegye szolgálatába lépett. Hivatalnoki éveit, Pozsonyban, Szencen, Malackán és Galántán töltötte. Az államfordulat idejében Galántán volt szolgabíró 1919—1921 között ugyanitt a Mátyusföldi Lapok főszerkesztője. Tízévi köztisztviselői szolgálat után nyugálományba helyezték. Ekkor költözött Pozsonyba, ahol új álláshoz is jutott. Itt jelent meg a Toldy Kör kiadásában az Oj Auróra című irodalmi évkönyv, amely a pozsonyi írók antológiájának szerepét töltötte be. Reinel János 1928-ban átvette az évkönyv szerkesztését, és a lapot szlovákiai, erdélyi és vajdasági magyar írók fórumává fejlesztette. Két év múlva megindította és 1939-ig saját költségén fenntartotta a Magyar Minerva című havonta megjelenő folyóiratot. Senkitől sem kérte számon, hogy mi a véleménye az ellenzéki magyar pártok politikájáról, ezért az általa szerkesztett két kiadványban olyan neveket találunk egymás mellett, mint Győry Dezső, Mécs László, Asguthy Erzsébet, Szenes Erzsi, W. Wimberger Anna, Palotai Boris, Reményik Sándor, Farkas Gejza, Marék Antal, Sebesi Ernő, Reményi József, Szombathy Viktor és Weöres Sándor. Budapesten a csehszlovákiai magyar irodalmat alig ismerték, inkább az erdélyiről tudtak. Reinel János úttörő tette volt, hogy 1931. február 16-án Schubert Tódorral karöltve megrendezte a csehszlovákiai magyar írók bemutatkozását a budapesti Zeneakadémián. Ö volt a kezdeményezője a szlovákiai magyar könyvek és írók megjelenésének a budapesti könyvnapokon. Reinel János írásai elszórtan megtalálhatók különböző napilapokban és folyóiratokban, mint a Prágai Magyar Hírlap, Híradó, A Hét és az £7/ Szó. Budapesti folyóiratokba is írt. Reményi Józsefről szóló visszaemlékezése az Irodalmi Szemlében jelent meg. Utolsó éveiben már visszavonultan élt, de érdeklődését az irodalmi és kulturális események iránt mindvégig megőrizte. Számon tartotta mind a CSEMADOK munkáját, mind pedig a fiatal írógeneráció szereplését. 1974. január 4-én búcsúztattuk a ligetfalusi temetőben... Fogarassy László
