Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - JEGYZET - Gyüre Lajos: Móra Ferenc kapcsolatai a Kassai Naplóval

Keller Imre, a volt tanár, egy időben a Kassai Felső Leányiskola igazgatója, igyekszik eleget tenni a lap új tulajdonosainak is, a pozsonyi Általános Lapkiadó r. t.-nek, ugyanakkor a saját maga szabta igényességnek is. Sokoldalú levelezést folytat a neves magyarországi írókkal, hogy kéziratokat szerezve tőlük, magasszintű irodalmi anyaggal tegye vonzóvá a lapot. (Kassán ekkor, a kb. 60 000 lelket számláló városban hat magyar nyelvű lap jelent meg.) Ekkor jelent meg többek között Komlós Aladárnak Móricz Zsigmond Űri murijáról írt kritikája, Szép Ernő, Somlyó Zoltán, Erdélyi József versei, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc elbeszélései, és 1928 augusztus 19-én újból Móra, a Méhes Bánhidy című elbeszélésével, majd ugyanazon év november 4-én a Dióbél királyfi-t közlik a Gyermekvilág-rovatban. (Ugyanakkor megjelenik egy Móra László nevű költő is a Gyermekvilágban, kit mindmáig nem sikerült azonosítanunk. Gondos tanulmányozással bizonyára kiderülne, hogy valójában Móra Ferenc írta-e ezeket a verseket. Pl. Furcsa nóta, Jaj mit fogtam, Reggeli a baromfiudvarban, A kenyér ünnepén címűket.) Röviddel ezután, december 16-án újabb Móra elbeszélés jelenik meg a lapban Dusán a múzeumba kerül címmel.

Ha csak e néhány — az akkori irodalmi anyagok közlési lehetőségét tudva — sűrű egymásutánban leközölt írást vesszük figyelembe, akkor is feltűnő ez a gyors Móra felé való fordulás. Nincs kizárva, hogy a gyomorbántalmakban szenvedő Móra, aki ekkor Karlovy Vary-ban (Karlsbad) gyógyittatta magát, személyes kapcsolatba került az ugyancsak ott tartózkodó Keller Imrével, a KN főszerkesztőjével, s a lap ungvári tudósítójával. A személyes ismeretség barátsággá fejlődött, s így már nem hat a meglepetés erejével, hogy az 1929-es év január 6-i számában ismét ott találjuk Móra Ferencet Dicsőség-történetek című írásával. Móra még ebben a hónapban egy szlovákiai előadói körúton vesz részt, melyről a Kassai Napló így tájékoztatja olvasóit (1929. I. 26-án).

„Losonci tudósítónk jelenti: Folyó hó 21-én, hétfőn este zsúfolt ház előtt tartotta meg Móra Ferenc, a kiváló író és archeológus a maga előadását a helybeli YMCA rendezésében. A jeles előadót Simándy Pál üdvözölte Losonc város kultúrközönsége nevében. Az üdvözlő szavak után Móra lépett az előadó emelvényre, a közönség szűnni nem akaró lelkes tapsai között és megkezdte csevegésszerű, roppantul kedves, fordulatos előadását, minden pillanatban megnevettetve, elbájolva és felüdítve hálás közönségét. Az előadó előtt két út van: vagy megríkatni, vagy megnevettetni a közönséget. Ez a Móra Ferenc álláspontja, és ő az utóbbi utat választja, a ríkatást úgyis elvégzi a mai élet. S valóban nincs is ma szebb, nemesebb misszió, mint kedvre deríteni a szomorú emberiséget. Móra Ferenc ma ezt a missziót végzi, ezért sugárzik feléje annyi szeretet, hála és öröm a magyarság minden rétegéből. Losonc közönségét valóban nagy hálára kötelezte le maga iránt az YMCA vezetősége a Móra-előadás megrendezésével.”

Bizonyára Mórának nemcsak ez az egy előadása volt Szlovákiában — esetleg másutt: Rimaszombatban, Érsekújvárott, Pozsonyban, vagy akár Kassán is, amelynek gondolatát Keller Imre felvetette előtte. Ezek megvalósulásáról azonban a KN már nem számol be két oknál fogva: 1. február és március hónapban Schöpflin Aladár és Sziklai Ferenc előadására, majd Karinthy jövetelére kezdte felkészíteni olvasóit, amely 1929. április 24-én Eperjesen, 25-én pedig Kassán zajlott le nagy sikerrel. Egyik egyfelvonásosá- ban maga a szerző kitűnő színészként mutatkozott be a tudósítás szerint; 2. ok: hogy a kor szelleméhez hűen fejezzem ki magam, ekkor már vészes viharfelhők gyülekeztek a KN egén. A nagy világgazdasági válság nem hagyta érintetlenül a KN-t sem. A pozsonyi tulajdonos, az Általános Lapkiadó r. t. anyagi gondokkal küzködik. A KN szerkesztősége mindent megpróbál, ami a csődöt akár csak egy nappal is elodázhatja. A neves irodalmárok előadásairól áttérnek a sokkal nagyobb bevételt biztosító csütörtöki és vasárnapi táncmulatsággal és nyereménytárgyak sorsolásával egybekötött teadélutánok rendezésére, s végül a nagyobb példányszámért folyó versengésben meghirdetik a Miss Kassa, majd később minden vidéki városkában, sőt egyes falukban is a szépségkirálynő választást, amelyet szavazás útján, a lapból kivágott szelvények alapján állapítanak meg. Az összeomlást azonban ez sem tudta megállítani. A lap 1929 májusában négyhónapos kényszerpihenőre leáll, és csak október 1-én indul meg újra.

Az októberi újrainduláskor Keller beköszöntőjében rezignált hangon írja: .. .„három havi (négy hónap volt; Gy. L. megj.) kényszerű pihenés után újból nekifeszítjük a gazdasági verseny sekélyes vizein zátonyra jutott hajónk... vitorláit.” Az újból meginduló lap ilyen célkitűzésekkel indul az októberi — valóban őszirózsás — egyhavi virágzásnak. immár megváltoztatott névvel (már csak Napló a neve): „A Napló nemcsak eredeti