Irodalmi Szemle, 1974
1974/2 - HAGYOMÁNY - Balázs Béla: Az ÚJ SZÓ az irodalomért
közeledésére. A legelső talán a prágai nemzetközi ifjúsági fesztivál magyarországi fiatal küldötteinek fellépése volt. Ezt követőleg színházainkban, filmszínházainkban megjelentek a magyar szerzők művei, a magyar írók könyveinek fordításai, de a legnagyobb hatású kulturális események a Petőfi halálának százéves évfordulójával kapcsolatosan rendezett nagyszabású ünnepségeinket tekinthetjük. Ez volt az az első kulturális lépés, amely széles tömegekben indította meg az érdeklődést a magyar kultúra, a magyar irodalom iránt. A szabadságnak ez a költője nem volt ismeretlen a szlovák és a cseh nemzet előtt, de a legszélesebb rétegek érdeklődése mégis csak a tavalyi ünnepségek alkalmával fordult feléje, mint a szabadság szellemének nemzetközi méretekben is hatalmas hatósugara felé. Petőfi szelleme törte meg a jeget, Petőfi szelleme mutatta meg a cseh és szlovák népnek azt, hogy a magyar nép, a dolgozó magyarság nem volt soha és ma sem azonos a magyar feudális urakkal... A prágai Magyar Könyvesbolt Petőfi szellemi örököseinek műveit van hivatva terjeszteni, megismertetni Csehszlovákia dolgozó népével, hogy a kulturális élet terén is kezet fogjunk.. .” Az Új Szó Petőfi száma minden tekintetben igényes, kiemelkedő szerkesztői teljesítmény, fontos állomás a lap történetében. A csehszlovákiai magyar olvasóknak a fel- szabadulás után először ez a szám biztosított irodalmi értékű olvasmányt. A csehszlovákiai magyar írók közül hosszabb közleménnyel elsőnek Egri Viktor jelentkezett. A lap 1949. június 16-án indította Sovánka színre lép című Egri írást, később Sovánka címmel jelent meg könyvalakban. Ez az első csehszlovákiai magyar írótól megjelent kötet a felszabadulás után. A párbeszédes formában írt sorozat azzal a céllal készült, hogy jeleneteket mutasson be a mai falu életéből. Röviddel a sorozat megjelenése után (1950 január elsején) az Oj Szó ismét Egri művet kezdett közölni. Ezúttal a Fény a faluban című optimista vígjátékot, amely a Magyar Népköztársaság Közoktatásügyi Minisztériuma művészeti főosztálya által kiirt pályázaton első díjat nyert. A darab azt eleveníti meg, hogy a brigádosoknak csak tengernyi ellenvetés és akadály leküzdése után sikerült a faluba bevezetni a villanyvilágítást. Egri Viktor itt már megcsillogtatja írói képességeit. Am erényei mellett a Fény a faluban is magán viseli a kor sematizmussal és hurrá-optimizmussal teli légkörét. Ettől függetlenül Fábry Zoltán azt tartja, hogy „Az indulás és indítás érdeme mindenképpen Egri Viktoré. Szükséges munkát végzett, mintát adott, felvázolta a teendőket, könyvei a nélkülözhetetlen tarlóhántást végezték el, de mélyszántásra már nem futotta belőlük.” (Fábry Zoltán: Harmadvirágzás, 1963 15. oldal). Fábry Zoltán megértő. Lényegében helyesen ítél. A tényt azonban kissé leszűkíti. „Az indulás és indítás érdeme” ugyanis nem „mindenben Egri Viktoré”, hanem (és ezt talán már az eddig mondottak is bizonyítják) elsősorban az Oj Szóé, és mindazoké, akik elsőnek jelentkeztek, és elsőként fáradoztak azon, hogy létre jöhessen a harmadvirágzás. Fábry Zoltán másutt (Stószi délelőttök, 1968 335. oldal), a Harmadvirágzás című kötetében tett fenti szavaira hivatkozva, kissé ismét elrajzolja mind a saját, mint Egri Viktor szerepét. Így írt: „Amikor mi még lebunkózottan, ájult sebzettségben, magunkba keseredve ültünk, Egri Viktor imponáló vitalitással, aktivizáló frisseséggel mozgott, nyüzsgött, ágált és szervezett”. Fábry Zoltán 1964-ben, mikor e sorokat írta, nem emlí- *ette, hogy az Oj Szó első számában egyedül az ő neve jelent meg, s az indulás után legtöbbször az ő írásai jelentek meg. Nem „ült” tehát ő sem „magába keseredve”. Mert a Februári Győzelmet követően, a harmadvirágzás indulásakor már sokkal inkább az a magatartás volt szükséges és eredményes, amelyik „imponáló vitalitással, aktivizáló frisseséggel mozgott, nyüzsgött, ágált és szervezett.” „Nyüzsgés”, „szervezés”, „aktivizáló” munka nélkül nem indult volna meg az erjedés, a felemelkedés, nem jött volna létre a harmadvirágzás. Az indulásnál az Oj Szó kulturális rovatát és így kissé az egész újjáéledő csehszlovákiai magyar irodalmat Egri Viktor irányította. Egri az Oj Szó első számaiban megjelent színházi- és könyvkritikáiban, valamint más jellegű cikkeiben világosan jelezte esztétikai elveit. Ezek az írások azt bizonyítják, hogy Egri Viktor az indulás idején nem volt sem merev, sem túlbuzgó. Az irodalom és a kulturális élet ügyét reálisan ítélte meg. Ezzel sürgette a kibontakozást és támogatta az írónak készülő fiatalokat.