Irodalmi Szemle, 1974

1974/1 - Turczel Lajos: Kós Károly pályája és példája

nak konkrét társadalmi tartalmát pártpolitikai tevékenysége, a magyar konzervativizmus erői ellen vívott évtizedes kemény küzdelme mutatja legvilágosabban — irja az író mo- nográfusa, Varró János. — S ha polgárként a polgári nemzet fogalmának kategóriájában gondolkodott is, ezen belül mindig a dolgozók széles rétegének érdekeit tartotta szem előtt, s hevesen fordult szembe minden népellenes törekvéssel. Ez a népi tájoltság ad határozottan haladó tartalmat Kós transzilvanizmusának, mely alapjában nem más. mint a nép élet- és kultúrateremtő erejébe vetett hiten alapuló mélységes szülőföldszeretet. E hitet pedig a szülőföld nagy haladó hagyományából meríti, mely arra tanítja, hogy a történelem egyetlen járható útja az együtt lakó népek összefogása a társadalmi haladás érdekében.”

Kós kiemelkedő művei közül a transzilvanizmus gondolata a legintenzívebben a Var- jú-nemzetség-et hatja át. Ennek a regénynek a cselekménye a XVII. század Erdélyében a Bethlen Gábor halálától II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratáig terjedő időben játszódik. A regény hősei nem az ismert történelmi személyiségek, hanem a kisnemesi Varjú családnak és népi környezetének tagjai, akik a „betolakodó” Rákóczi dinasztiával szemben az erdélyi Bethlenek pártján állanak, küzdenek, véreznek. A regény legnagyobb értéke a XVIII. századi erdélyi népi világ megelevenítése. Ezt az író úgy valósítja meg, hogy az általa rajongva szeretett és tüzetesen ismert Kalotaszegnek régi értékeket őrző népi világát vetíti vissza a múltba.

Kós szépírói munkássága mennyiségileg nem jelentős. Mint Sütő András mondja: „Életművét bibliofil gyöngyszem kiadásban — akár egy szonettválogatást — úti olvasmányként vehetjük magunkhoz.” Ennek a kis terjedelmű életműnek a csúcsán olyan elbeszélés áll, melyet az író egy vegyes tartalmú kis könyvecsckében, a Kalotaszegben jelentetett meg. Ez az elbeszélés, a Budai Nagy Antal históriája, az erdélyi magyar és román jobbágyok 1437-es bábolnai felkelésének állít maradandó művészi emléket. A mű hőse, Budai Nagy Antal a husziták ellen háborúzó királyi sereg zsoldoskatonájaként döbben rá a husziták igazságára, és ez a felismerés elvezeti őt az urak elleni felkelés megszervezéséig és vezetéséig.

Legnagyobb méretű és szerkezetileg legigényesebb művében, Az országépítőben Kós azt a korszakot: a X. század fordulóját ábrázolta, amikor a régi és új életforma között hányódó magyarság beilleszkedett az európai népek rendjébe. A regényről és főhősének, István királynak írói megformálásáról az egykori kritika hosszan vitázott, de a bírálók egyben kivétel nélkül megegyeztek: a mű népnyelvi elemekkel kevert archaikus zen- gésű nyelvezetét rendkívül erőteljesnek és történeti atmoszférát teremtőnek tartották.

A negyvenes évek első felében Kós a drámaírás terén volt tevékeny. Két drámáját: a Budai Nagy Antal t és az Országépítő-t — melyek az azonos téma ellenére sem tekinthetők a korábbi epikai művek egyszerű dramatizálásának — budapesti színházak mutatták be, de a nacionalista és klerikális sajtó durva támadásai miatt csak rövid ideig voltak műsoron. A Budai Nagy Antal-ban az antiklerikalizmus, az Országépítőben pedig a hangsúlyozott németellenesség háborította fel a maradi kritikát.

A felszabadulás utáni időszakban ugyanazt tapasztaljuk Kós Károlynál, mint amit az első világháború után láttunk. Idős kora ellenére fiatalos lendülettel kapcsolódik az építő munkába, és újból a kisebbségi élet mindenese lesz, akinek sokoldalúságára és szervezőképességére a fiatalabb nemzedékek tagjai bámulattal és nagyrabecsüléssel tekintenek. Országgyűlési "képviselő, lapszerkesztő, egyetemi tanár és prodékán, A Romániai Magyar Képzőművészek Szövetségének és újjászervezett EMGE-nek elnöke, a Romániai Magyar Népi Szövetség országos vezetőségének és a Műemlékvédő Bizottságnak tagja stb., stb. A szocialista építés megkezdését nemcsak megértéssel fogadja, de azonosul is vele, a szocializmust „a történelem egyetlen útjá”-nak látja. „A történelem arra felé fordítja a világ rendjét, amerre mi régideje nemcsak előre láttuk, de helyesnek is láttuk a fordulását — írja egy 1948-ban keltezett levelében. — Nagy dolog, hogy ezt megérhettük, és hogy ha szerény erővel is, de részt vehetünk ennek az új világrendnek az építésében.”

A nagyarányú közéleti aktivitás miatt Kós szépirodalmi munkássága hosszabb Időre megszakadt. Publicistaként azonban továbbra is tevékeny volt, és építészeti felkészültségét az új viszonyok között is közhasznúan gyümölcsöztette: iskolákat, művelődési házakat tervezett és a mezőgazdasági építészet tanáraként tankönyvet és tanulmán/okat írt. Szépírói aktivitása az ötvenes évek derekán újult fel, amikor hozzáfogott egy olyan