Irodalmi Szemle, 1974

1974/2 - Kindernay Ede: Indiánok a wisconsin folyónál

Érdeklődésemre készségesen elmondta, hogy ő egyetemet végzett és már többen van­nak a winnebagők között, akik egyetemi végzettséggel rendelkeznek. Tizenöt évvel ez­előtt még nem így volt. A rezerváció alig nyújtott megélhetést. Télen mindig éheztek, segélyekért könyörögtek Wisconsin állam kormányzójának. Aztán jött Wagner úr, fel­ajánlotta a törzsfőnököknek, hogy a Wisconsin folyó menti rezervációban idegenforgal­mi területet épít ki több szórakoztató létesítménnyel és ezekben a winnebagókat fize­tésért alkalmazza. A törzsfőnöki tanács szerződést kötött Wagner úrral s azóta épült fel Wisconsin Dells városa, a Fort Dells-i szórakoztató terület, a Stand Rock szabadtéri színház. Wagner úr mesés haszna mellett mi szerény béreket kapunk — folytatta — de kény­telenek vagyunk olcsón kiárusítani kultúránkat, hogy megélhessünk. — Mik a céljaik a jövőt illetően? Van valamilyen indián nemzeti mozgalom? — sza­kítottam félbe. — Mi Amerikában csak a második világháború után kezdtük kiépíteni mozgalmunkat, amely teljes egyenjogúságot követel az indián rezervációk lakossága részére és köve­teljük azok iparosítását. A mozgalom hatékonyságát rendkívül gátolja a 248 rezerváció területén szétszórt csaknem háromszáz törsz elszigeteltsége. Jelenleg legfőbb felada­tunknak a kulturális elmaradottság megszüntetését tekintjük és az Egyesült Államok területén élő indiánok egységbe tömörítését. Eddigi eredményeinket bizonyítja, hogy már nemcsak Fekete Amerikáról — négerekről, hanem Vörös Amerikáról — rólunk is beszélnek a hivatalos körökben, olyan értelemben mint formálódó hatalomról, amely- lyel a jövőben számolni kell. Létszámunk már elérte a háromnegyed milliót annak ellenére, hogy a rezervációk többségében a megélhetési feltételek rosszabbak mint nálunk, az átlagjövedelem pedig alatta van az amerikai megélhetési minimumnak. A Chrysler bőgő motorral falja a kilométereket. Wisconsin völgyét bevilágítja a teli­hold fénye. A szüntelenül áradó mennyei fényözönt néha, a nyugati széltől kelet felé hajtott felhőfoszlányok szakítják meg. A távolság bizonytalan homályába tűnnek el Wis­consin Dells fényei, a Stand Rock és a Fort Dells épületei. Legtovább a háromszáz láb magas Totem Tower tornyot láthattam mint egy óriási égbenyúló felkiáltójelet, az indián egység gondolatának néma szimbólumát. Grabausíeine B.: 3. orgonazene-fesztioál, Vilnius 11972)

Next

/
Oldalképek
Tartalom